Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - III. Makó a mohácsi vész előtt

(Isaiiiul megymek régi főhelye — egyúttal egyházi negyei székhely - az ős C.sunád vára voll, ahol !öbl> országgyűlés is larlaloll, s hol régi királyaink igen gyakran megfordullak s ott huzamosabban időztek. A királyok Csanáddá történő utazásai alkalmával Felvőlnek, s illetőleg Makófalva mindenkor az útvonalba (»seil. Igen valószínű, hogy ez utazások alkalmával a király és kísérete rövidebb vagy hosszabb pihenőket tartott Makón. Egész határozottan csak János király makói tartózkodását vagyunk képesek kimutatni, aki 1528-ik évi november második felében két ízben is megfordult Makón, ahol a többi közt a szultán parancsából itt üdvözölte őt Mezet bég, ki l>ecse és IJecskerek várak kulcsait is egyúttal neki átnyújtotta.

1) Fényes napokat látott, nyugalmas és boldog időket élt tehát Makó a mohácsi vész elölt. Folytonosan gyarapodott, mind tekintélyesebb helylyé fejlődött. Utóbb már mezővárosnak (oppidurn) neveztetett és esküdt polgárai valának, ami arra enged következtetni, hogy a lakosok valószínűleg földes uraik engedményéből a szigorú jobbági/ sorsból kiemelkedtek, bizonyos szabadságokra tettek szert és némi függetlenségnek örvendhettek. A régi szabadság és függetlenség emléke Makó város népénél nemzedékröl-nemzedékre átszállt, s a traditio a későbbi súlyos idők daczára sem enyészett el. Sut a hagyomány arról is regél, hogy a régi Makó — - »míg a török pogány ellenség el nem borita Magyarország színét, régi királyunk ö felsége országunk mellett felkelő hadai közé 75 lovas huszárt állított.^« E hagyomány azonban a történelemmel s a légi védrendszerrel ellenmondásban van. ') Itálh K. A magyar királyok lia«ljáratai, ulazásai. l'est, 18(51. 292. ') A csamUI megyei régészeti és töri. társ. Évkönyve. 1. k. 12. 1.