Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Reizner János: Makó város története - III. Makó a mohácsi vész előtt

9 — légi (daliád megye legelőkelőbb és leglekintélyesebb nem/el ségeinek. Makó története tehát a Makó és Telegdi családok történetével van egybeforrva és az említett családok ügyeiről, osztályai és pereiről, birtokaik határjárásairól szóló okmányokból Makó fejlődését folyton szemmel kisérhetjük. így a csanádi káptalannak 1323-ban kelt egyik oklevele szerint Vőinek helység fele része Mihálynak, Domokos fiának képezte tulajdonát, ki ezen részjószágát Denedekkel és Fülöppel, ezeknek aradmegyei Fülöplakán levő birtokával cserélte el. Ez oklevél már csak Vőinek helynevet említ (super dimidietate possessionis Welnuk vocate in comitatu Chanadiensi iuxta íluvium Morisii adiacenlis

1), s már nem tesz különbséget, hogy a két Vőinek közül melyik forog szóban. Nem lehetetlen tehát, hogy a két Vőinek ekkor már egyesítve volt, a minél fogva a megkülönböztetés teljesen feleslegessé vált. Tény az, hogy a XIV. század első felében már Makó igen tekintélyes, népes és centralis hely volt; mert ugyancsak a csanádi káptalannak 1337-ik évről kelt egyik kiadványában a helység piaczáró], vámszedéséről és az itt székelő főurak t'imájáról történik megemlékezés. A felettébb érdekes oklevél egyúttal megismertet bennünket a régi Makó topográfiájával, ulczáival s azok elnevezésével is. Az említett oklevél ugyanis Csanád esztergomi érseknek cs testvére liainak, úgymint Dénes mester, valamint l'ál és l'éler között az ősi birtokok fölött való újabb osztozkodásról szól, s a többi közölt ezeket adja elő : „MakóJ'altm helységben egy darab föld a nyugati oldalon, a mely a Maros vizéből kiszakadó és llód nevű mezőség felé tartó és közönségesen Fok-nak hívott érnél kezdődik, egy darab, közönségesen tirexztCCHI/-1 i(»k nevezett erdővel és a falu telkeivel együtt egészen ') Anjoiikmi Okmánytár II. k. 108. J.