Reizner János: Makó város története. A Makói Múzeum Füzetei 40. (Makó, 1989)

Függelék a II. kiadáshoz - Buzás László: Oklevélfordítások

püspöki háztartásra rendelt birtokon kívül az említett püspök jobb ellátásra a Csanád vármegyében fekvő Makó kincstári mezővárost — ezt Makovának is nevezik —, melynek szokásos hasznát nevezett püspöknek örökösen már előbb átengedtük, nemkülönben ugyanazon város területébe kebelezett pusztákat, — Igács, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szent Lőrinc, Tömpös és Lele, melyek ugyancsak Csanád vármegyében fekszenek — Istennek egyházai iránt királyi bizonyságunkkal és vezetőik iránti jótékonyságunkkal az említett Stanisluvich Miklósnak, jövendő utódainak, a esanádi püspököknek örökkétartóan minden királyi joggal együtt, ugyanúgy annak a városnak és az előbb mondott pusztáknak minden hasznával és tartozékaival, és pedig szántóföldjeivel, művelt és műveletlen földjeivel, rétjeivel, mezeivel, legelőivel, kaszálóival, szénapadlásaival, erdeivel, berkeivel, hegyeivel, dombjaival, völgyeivel, szőlőivel, szőlőhegyeivel, vizeivel, folyóival, halastavaival, halászati jogaival, halrekeszeivel, vizei folyásával, malmaival, és azok helyeivel együtt, általában bármelyiknek minden haszonvételi és tartozékai sértetlenségével — akárhogyan nevezik is azokat — igazi határaival és régi mesgyéivel Makó, másként Makova mezővárost nemkülönben a fönt leírt pusztákat —jogszerint és a régi állapotokat tekintetbe véve — kegyes elhatározásunk erejével az udvari kamaránk által a királyi szintúgy az udvari kancelláriánkat bécsi keltezéssel 1741. december 30-án, nemkülönben folyó évi 1746. február 6-án értesítve, királyi jogunknál fogva, azonfelül ezen most kiadott adománylevelünk kegyes erejével (másnak sérelme nélkül) jóságosan átadtuk, adományoztuk és ráruháztuk; azt akarjuk, hogy Stanislavich Miklós esanádi püspököt a Csanád vármegyében fekvő előbb jelzett Makó, másként Makova mezőváros, nemkülönben ugyanezen városba bekebelezett már említett Igács, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szent Lőrinc, Tömpös és Lele pusztáknak birtokába királyi jogunknál fogva a mi királyi biztosunk és a káptalan emberei vezessék be, és a királyság törvényei szerint ezen állapotnak megfelelően fogadják be. Ezek során kegyesen rátok bízzuk és elrendeljük, küldjétek el hites embereteket tanuként, akinek jelenlétében a mi jeles híveink: idősebb Návay György, ha ő nem Bibich Jakab vagy Édelspacher Ignác aztán Kárász Miklós erre a célra küldött királyi biztosunk az ott lévők jelenlétében az említett Csanád vármegyében fekvő előbb tárgyalt város és puszták képviseletére ezeknek minden ott törvény szerint összehívott és jelenlevő szomszédaival és határbelijeivel együtt vezesse be az előbb mondott Stanislavich Miklós esanádi püspököt a város és a puszták birtokába, azoknak tarozékaival és Csanád vármegyei lakosaival együtt és királyi jogunknál fogva iktassa be az ő utódainak, a esanádi püspököknek minden haszonvételekkel és tartozékokkal örökös birtoklással; — hacsak nem lesz ellentmondás. Ha pedig lesznek ellentmondók, hívja őket, az említett Stanislavich Miklós püspök ellen tanúskodókat királyi udvarunkba, még pedig személyes jelenlétre megfelelő határidőre, hogy ellentmondásuk lényegét kifejtve azt előadják. És ezek után az ilyen módon történt bevezetés és beiktatás rendjét együtt az ellentmondók és beidézők — ha lesznek ilyenek — és a szomszédok és határosok neveivel — akik a beiktatáson résztvettek — és a megadott határidővel, hogy minden rendben legyen, írjátok meg a s/okott módon és rendben hitelesen. Másként ne cselekedjetek. Kelt Bécsben, ausztriai főhercegi városunkban. 1746. március 1-én. Tisztelendő híveinknek, a esanádi székesegyház káptalanjának hűséges és nekünk kedvelt nemes tisztelendő Stanislavich Miklós Szent Ferenc rendjéből — esanádi püspök, ugyanolyan nevű helység és megye főispánjának nevében és kérelmére bevezető és beiktató levél. (P.H.) Ő szent felsége rendeletének teljesítésére kiküldetett Mayer > nos Gábor tisztelendő úr olvasó kanonok 1743. február 13-án. Mihály mint helyettes éneklő, olvaso és őrkanonok. s. k. 8. 1751. augusztus 24. MÁRIA TERÉZIA MAKÓ KÖRNYÉKI PUSZTÁKAT ÉS SZÁLLÁSOKAT ADOMÁNYOZ A CSANÁDI PÜSPÖKSÉGNEK. Mi, Mária Terézia Isten kegyelméből római császárné és Magyarország, Csehország, Dalmácia Horvátország, és Szlavónia királynője; Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Stájerország, Karinthia és Krajna hercege stb. Emlékezetül adjuk jelen levelünk erejével mindenkinek, akiket illet kinyilványítva, hogy mi kegyességtől és buzgalomtól indíttatva elhatározzuk az Isten tiszteletének előmozdítását és az egyházak és azok előjárói részére adomány juttatását; éppen ezért nekünk igazán kedvelt hívünknek tisztelendő tekintetes és nagyságos gróf wagreini Engel Ferenc Antal esanádi püspöknek, ugyanolyan nevezetű megye és hely főispánjának, belső titkos tanácsosunknak felségünkhöz benyújtott kérelmet mérlegelve a püspök jobb ellátására Csanád vármegyében fekvő Makó városát — melyet Makovának is neveznek — nemkülönben Igács, Kopáncs, Csókás, Rákos, Dál, Szent Lőrinc, Tömpös és Lele pusztákat — melyeket elődjének Stanislavich Miklós püspöknek más kegyes adománylevelünk erejével 1746. március 1-i kelettel átruháztunk - Szent Miklós pusztát is, valamint Felhegyes, Császárvár 150