Köpeczi Béla: Erdei Ferenc, a politikai gondolkodó. A Makói Múzeum Füzetei 39. (Makó, 1985)
ebből következő politikai következményeket. Ha e kérdésre egy szóban kell felelnem, akkor az a válaszom, hogy: igen." 1 0 Amikor ezt az álláspontot elfogadja, akkor szemben áll az úgynevezett harmadik oldal vagy harmadik út politikájával, amelyet elsősorban Németh László képviselt, és amely Erdei meghatározása szerint ,,egy szociális, népi társadalom elképzelésével elsősorban a magyarság népi felszabadulását tartja alapvető követelménynek, és ebben a vonalban képzeli el a társadalom átalakulásának módját és rendszerét. Tehát elsőrendű kérdése: a magyarság, mint népiség, és a társadalmi átalakulást ennek alárendelve képviseli, és követeli. Hívei legnagyobbrészt az értelmiségből származnak, és számosan kapcsolódnak hozzájuk a parasztság most felkerült elemei is." 1 1 Erdei szerint illúzió az, hogy a parasztság ne menjen át a kapitalista fejlődésen, illúzió, hogy kizárólag a parasztság képes az átalakulást végrehajtani, és illúzió az is, hogy maga az értelmiség vállalni tudja a politikai mozgalmat. Azt elfogadja, hogy Németh László mint író „a teljes világot és a teljes emberi és népi élményt fejezi ki", 1 2 de az ő programját nem tekinti politikai programnak. Ki is jelenti: „az ilyen írói szemlélet soha nem tud pontosan megegyezni az aktuális politikai vonallal. A politika mindig sorrendet követ, és a hangsúlyt mindig az aktualitásra teszi. Az író viszont mindig az egészet látja, s szavait mindig az egész emberiségért és saját népéért való aggódás fűti." 1 3 Szinte próféciának tűnik az a mondata, amelyet a szárszói zárszóból idézek: „A politikai vonal nem tehet mást az ilyen írói magatartással szemben, minthogy, ha felhasználhatja műveit és hatását, felhasználja, ha pedig szemben találja magával megnyilatkozásait, eltűri, és legfeljebb a helyére szorítja vissza. Ez a kiváltság azonban nem vonatkozik az ilyen író követőire." 1 4 A követőkkel kapcsolatban a következő megállapítást teszi: „Számukra »harmadik út« nincs. A harmadik út csak az alkotó író vagy tudós kiváltsága, ami egyúttal azt a következményt is ráhárítja, hogy vállalnia kell a politikai előrehaladástól való elmaradását, vagy abból való kiesését, azzal a meggyőződéssel. hogy egy következő fokon majd újra együtt találja magát vele. Az értelmiségi mesterségek azonban így nem maradhatnak kívül. Ha tényleg nem állnak bele az építő előrehaladás vonalába, akkor már szükségképpen szemben is állnak vele." 1 5 Egyszóval nem fogadja el az értelmiség különállását, sőt, követeli, hogy állást foglaljon az alapvető politikai kérdésekben. Erdei Ferencnek ezek, az 1943-ban elmondott megállapításai nemcsak az általános helyzetből következnek, hanem az eszmei útnak is az eredményei, amelyeket a harmincas évek végén, a negyvenes évek eleién tett meg, egyre inkább elszakadva a népi mozgalom kiindulási pont"iától és eovre határozottabban a marxizmus, a szocializmus koncepcióiát választva. A magyar társadalom tanulmányozása oda vezeti, hogy alkalmaznia kell a marxi kategóriákat, ha tisztán akar látni, nemcsak az adott társadalmi struktúrák dolgában, hanem ennek megváltoztatása szempontiából is. Hadd tegyük hozzá, hogy Erdei útja Darvas József, Veres Péter útiához hasonló, de a negyvenes évek eleién nem ők képviselték a népiek mellé állt értelmiség többségének álláspontját, ez a többség inkább Németh László harmadikutas koncepcióját tette magáévá, s ez hatott 1945 utáni magatartására is. Ha azt kell eldönteni, hogy a történelem kinek adott igazat, akkor 6
