Halmágyi Pál: Makó város francia megszállása 191. április 27- től 1919. június 17- ig. A Makói Múzeum Füzetei 38. (Makó, 1984)
összeköttetést tartottak fenn a Vörös Hadsereggel, s a város kiürítése „lehetőségét nyújtja localis forrongásnak." 2 4 Tarnayék Szegeden tárgyaltak Károlyi Gyula kormányelnökkel is, aki átérezte nehéz helyzetüket, de konkrét segítséget még ígérni sem tudott. Charpy francia tábornok pedig azt hozta tudomásukra, hogy „... a Maros jobb partjának, azaz Makó környékének megszállása is már hatalmikör túllépés volt az ő részükről, amihez nem volt meg a jogosultságuk. Az ideiglenes megszállás Páris tudta és engedelme nélkül történt." Éppen ezért „... mihelyt a románok készeknek és képeseknek mutatkoztak ezen területek megszállására" ezen óhajuknak engedniök kell. 2 5 Kiszomboron Destezet ezredes ehhez hasonlóan azt közölte a polgármesterrel, hogy „... a kivonulási parancsot a konstantinápolyi főhadiszállásról kapták és azon nincs módjukban változtatni." 2 6 Az ezredes látva azonban a polgárság nyugtalanságát, saját felelőségére egy 30 főből álló egységet küldött át Makóra a kiszombori 81. gyalogezredből a rend megőrzésére mindaddig, míg a román megszállás be nem fejeződik. 2 7 A francia csapatok június 15-én, vasárnap vonultak ki a városból. Vasárnap délután a 210. gyalogezred labdarúgó-válogatottja még barátságos búcsúmérkőzést játszott a Maros-parti pályán a Makói Atlétikai Klub csapatával, melyet nagyszámú közönség tekintett meg. [Erős és jó játék után 3—3 végeredmény alakult ki.] Kivonulásuk alkalmából a francia tisztek elköszöntek a város polgáraitól a vasárnapi újságban. E kis köszöntőben Maurice Rousseau őrnagy "őszinte rokonszenvvel,, távozott megígérve, hogy elviszi „a messzi Franciaországba Makó és Magyarország jó hírét". 2 8 Két napig tartózkodott a városban a 30 főnyi francia különítmény. 1919. június 17-én, kedden Mezőhegyes felől bevonult a városba Rambela György őrnaggyal az élen a román katonaság és kezdetét vette Makó román megszállása. A francia megszállás a város régi, ill. ellenforradalmi vezető körei és polgársága számára a proletárdiktatúra után kívánatos volt, mert biztosította uralmukat és hathatós segítséget adott a megtorláshoz. A városi szegénységnek azonban ez a megszállás testesítette meg a munkáshatalom eltiprását, a kommunistaüldözést. Mindezekre figyelemmel lehet és kell értékelni a francia katonai megszállást, melynek lényege a polgári rendszer, s az annak megfelelő politikai berendezkedés biztosítása volt. IRODALOM Petrovics György: (1921), Az októberi forradalom és idegen megszállás Makón Válogatott dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből: 1917—1919. [Továbbiakban: Vál. dok.] (Szerk.: Gaál Endre Szeged, 1969.) 2 4 Tarnay /., Csanád vármegye az oláh megszállás alatt. Makói Független Újság 1920. IV. 1.— IV. 17. XII. részben. II. rész 2 5 Tarnay I. Csanád vármegye ... II—III. rész 2 6 Petrovics (1921), 95. 2 7 Tarnay /., Csanád vármegye ... III. rész 2 8 Makói Újság 1919 VI. 15. 115. szám 308
