Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)
Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)
150 deklő értékes emléke egy 1756 ban. készült hajózási térkép, amely a Déva—Szeged közli szakaszon 82' szigetet, 74 zátonyt, az összes vízimalmokat, gátakat, kiálló fákat és mindazon akadályokat feltünteti, amelyekkel a hajó kormányosának ezen. tx vonalon számolni kellett. E térképen Tárnoknál éppen a folyóhajlás* ban látunk egy vízimalmot, amely mellett csak a legnagyobb óvatossóggal lehet elhaladni. A város elölt két régi gát, közvetlen a város alatt pedig két malom és három gát nehezíti meg a hajózást. — Mint a hazai sószállítás fontos állomását tünteti fel a várost Georgius Milecs 1772-iki térképe és adatokat közöl az állomáson levő személyzet számáról, fizetéséről, a szállított só származásáról,, mennyiségéről és piaci áráról. — Egy 1810-ben készült hajózási térkép pedig a 8óraktárat is feltűnteti és feljegyzéseket tartalmaz a folyó sebességéről, szélességéről és mélységéről. A város bel- és külterületének legr 151 pontosabb rajza a József császári katonai felmérések folyamán 1784ben a Lacy ezredbeli Jann főhadnagy vezetése alatt készült el. E 28.800 méretű színes lapon pontosan kivehető az utcák alakjában és házak számában 1753 óta beállott változás. A várost körűivevő szőlők, erdők, legelők, szántóföldek, száraz és vfz alatt álló területek színezéssel vannak ábrázolva. Feltűnteti az útakat, homokbuckákat, halmokat, tanyaépületekei, géme8kútakat, a temetőket és a vesztőhelyet is. Feltűnő, hogy a várost a mai hagyma és búzával bevetett területek helyén nagykiterjedésű szőlőföldek övezik, a Maros parijón még nagyon sok az erdő. E térkép sokkal többet beszél minden leírásnál, adatainak tanulmányozása a mai állapotok megértéséhez elengedhetetlenül szükséges. Pontos másolatának közlésétől ezúttal el kell tekintenünk, megjegyezzük azonban, hogy Csanádvármegye volt az első törvényhatóság, amely a rávonatkozó térképek pontos 152 másolatát a bécsi hadilevéltárból megszerezte és azokat saját levéjtárában elhelyezte. Példáját a többi törvényhatóságok is követték, ma mér Magyarország legtöbb városában megvan e nagyértékű térkép színes másolata. Makó város térképgyűjteményének is díszére válnék e beszédes dokumentum megszerzése és kiállítása. Igen értékes kiegészítő részei e lapoknak azon adatok külön könyvben való feltüntetése, amelyeket az akkori technika mellett a térképen kifejezni nem lehetett. E feljegyzések tájékoztatnak a városban levő massziv épületekről, a Maros sebességéről és mélységéről, a határban elterülő tavak, mocsarak, erdők, rétek állapotáról, az úták használhatóságáról : a szomszédos községek közti távolságot órákban fejezik ki. Az eredeti térképhez mellékelt leírás Makóra vonatkozó része magyar fordításban így hangzik: Col. XX. S. 30. Ez a mezőváros Palotától 5, Apátfalvától 2 Vs. Tápétól 6' i. Föl153 deáktól 2 V», Nagylaktól 57; órajárásra fekszik. Massziv épület mindössze 3 van benne, a katholikus templom, a református templom és a megyeháza. — A Maros a várostól 300 ölnyire folyik, szélessége 60—100 lépés, mélysége legfeljebb 4 öl. Ahol nagy az esése, ott l\-2 öl magas meredek partja van. A Zugolyi rév kivételével sehol sem gázolható ót, erre van az átjáróhely Zombor felé. A Marosból a Fejérházi erdőnél egy csatornát húztak, amely a Nagymikócsai halom mellett a malomhoz folyik. A vesztőhely körül néhány kanyarulatot alkot, azután az u. n. Maros Rét, illetve mocsár körüli szőlőknél szétterül. Tavasszal 4—5 láb mély is van, ha azonban a vesztőhely melletti híd, tovóbbá a Nagymikócsai halom. Fejérházi erdő és Maros közti töltés jókarban van tartva, lehet rajta közlekedni — A város és a folyó közt elterülő erdő túlnyomórészt magastörz8Ű fákból áll, a zugolyi részen azonban vannak tölgyek, nagy 42
