Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

4 prefektusnál jelentkezni torlozik, hogy a birtokváltozás „az örökségről tartandó könyvbe belrassék". De ha valaki titokban adott el ingatlant, az ilyen vásári nemcsak, hogy jóvá nem hagyta, hanem birtokelkobzással és 24 botütésscl büntette Szentgyörgyi. A vasár- és ünnepnapokat mindenki megtartsa és ilyenkor a házonkívüli munkától tartózkodjék. A parancsot áthágó nem kerüli el méltó büntetését és „mint másokat botránkoztató. a városi keresztény jó lakosoknak a számából is kirekesztetik". Szigorúan meghagyja, hogy midőn vasárnaponként és „megüllő ünnepeken" a római kalholikus hívek délelőtt vagy délután istentiszteletet tartanak „semminemű legkisebb muzsikálás vagy más botránkoztató dombérozás" délután 4 óráig a kocsmákban ne legyen. Máskülönben „mind a kocsmárosok, mind a muzsikusok, nem különben a városnak elöljárói... érdemes büntetésüket az ő módjával 5 el fogják venni". Hogy a szegény ember pénzét el ne pocsékolja, a mulatság este 10 órakor bevégződjék éa a jelenlévők „csendességre adják magukat". 1790. november 27-én szót emel a felekezeti béke helyreállítása érdekében. Értesült róla, hogy sokan „a nemzetségnek és eklézsiabeli rendtartásnak különbsége miatt" veszekednek és egymásnak károkat okoznak. Az uraság nevében, aki a város minden lakójának kegyes atyja, figyelmeztet mindenkit, hogy a nemzetiség és vallásbeli különbség miatt egymást ne háborgassák, hanem mint igaz felebarátjukkal mindenkivel békességben élni igyekezzenek. Aki ellen emiatt a jövőben panasz merülne fel „az háborgó, nyughatatlan és felebarátjával ellenkező rossz embernek fog tartatni és meg fog büntettetni". Mint a földesúr helyettese, ő Ítélkezett a lakosság peres ügyeiben is. 1791. szeptember 10-én a közeledő 36 tárgyalások napját így adja tudtára a város közönségének : „Ezen hónapnak 19-ik napján és azután Uraság törvényszéket fog tartatni, akinek ügyes-bajos dolga fog lenni, jelentse magát jó Idején, tanúit és más egyéb készülését összeszedje". 37 A hagymatermelés történetéhez. A makói hagymát méitán nevezik a magyar mezőgazdasági kultura egyik büszkeségének. Mégis azt látjuk, hogy a közgazdasági irodalomban nem foglalja el azt a helyet, amely — mint fontos világpiaci exportcikket és városunk gazdasági életének elsőrangú tényezőjét — megilletné. Múltjáról szóló ismereteink nem állnak arányban azzal a fáradsággal, amelyet mai minőségének és hírnevének megteremtésében a makói nép szorgalma, öntudata és energiája évek hosszú során át kifejtett. Bár igen örvendetes, hogy legújabban Holler György. Petrovics György és Márton György dr.-ok érdeméből a makói hagyma irodalmáról is beszélhetünk, mégis még sok olyan tisztázatlan kérdés van, amelyek a hagymatermelés megindulása és első éveire vonatkozólag feleletre várnak. Oly 13