Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

Visszatérés ifjúsága színhelyeire

Ernst Múzeumbeli kiállításán és budafoki otthonában

11

3 a televízió is felkereste a művészt

11

4, és „Minden szín és forma" címmel készítettek portréfilmet a hetvenéves művészről. A film a mozgalmas életpályát, annak lényeges vonásait próbálta összefoglalni, bemutatni olaszos temperamentumát, szépért rajongó egyéniségét. Beszélt életéről, arról, hogy mit jelentett számára a magyar vidék szellemi élete, a hazai táj, a népművészet, s mindez hogyan segítette festészetének kibontakozását. A portréfilm mint a legszínesebb festőt mutatta be, aki a tiszta színeket tette egymásra, s mégsem lett tarka-barka, „Vén Emil" lett. Bizakodóan mondta a képernyőn, hogy „van még mondanivalóm, fogok még újat mondani". Elmondta, hogy nemrég monumentális üvegablak tervezésére kapott megbízást, ami régi vágya volt. Az üvegterveket 1974 júniusában mutatták be a Fészek Klubban. A terveken a formák konstruktívak, a színek tompábbak, belülről fénylők voltak, a funkcióhoz alkalmazkodók. Megvalósult formájukban az ARTEX központban láthatók.

11

5 1972-ben munkássága elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Visszatérés ifjúsága színhelyeire Az Ernst Múzeumban kiállított gyűjteményes anyagot bemutatta a művész kedves alföldi városaiban, Makón (1973. november) és Hódmezővásárhelyen (1974. január) is. Majd fél évszázad múltával tért vissza Makóra, ahonnan elindult a kiteljesedés, a dicsőség felé. „Vén Emil festőművészt fogadta Makó városa nemcsak a vendégnek, az ismerősnek, hanem a jó barátnak kijáró szeretettel és tisztelettel"

11

6. A kiállítás a makói József Attila Könyvtár nagytermében nyílt meg, a vendégszerető Makó város párt- és állami vezetői külön ünnepség keretében adták át Vén Emilnek a makói József Attila Emlékbizottság érmét, Tóth Sándor szobrászművész alkotását. A művész pedig a város iránti tisztelete jeléül Makónak ajándékozta József Attila portréját e szavakkal: „Nagyon kedves számomra, hogy végre visszajöhettem ide Makóra, ahol tényleg fiatalságom legszebb éveit éltem. Itt éreztem, hogy az a város, ahol József Attila élt, és ahová Juhász Gyula járt, támaszpontot jelentett művészi kibontakozásomhoz. Ezt a várost nekem nem lehet és nem szabad elfelejtenem. S mivel én itt József Attilát nagyon szerettem és vele később Hódmezővásárhelyen is sokat együtt voltam, s én ezt a várost nagyon szeretem, és mondhatom Budapest után második hazámnak... József Attila portréját a városnak adományozom"

11

7. A megnyitó baráti hangulatú volt. Hajdani barátok, ismerősök köszöntötték a József Attila Könyvtárban rendezett kiállításon a művészt. Szalma István, a József Attila Emlékbizottság elnöke :— aki a makói katalógus bevezetőjét is írta — köszöntötte a művészt, majd a negyven alkotását bemutató tárlatot dr. Pogány Ö. Gábor művészettörténész nyitotta meg. Megnyitójában főleg a művész színgazdagságát emelte ki: „ízes, élénk színei mindig is elbűvölik műveinek nézőit. Újabb dolgait pedig talán villogóbb, töretlenebb intenzitású foltok teszik vonzóvá a műbarát szemében"

11

8. Hangsúlyozta megnyitójában, hogy Vén Emil művészetében a magyar és az olasz festészet nemzeti sajátosságai találkoznak: „Festészetében az a legmeglepőbb, ahogy 11

3 Budafok. Kísérleti lakótelep. D. 8. 11

4 1972. november 9. 11

5 Sz. J. I: Üvegfestmények, grafikák. Kiállítás a Fészekben. Magyar Hírlap 1974. jan. 3 11

6 Vén Emil kamaratárlata Makón. Csongrád megyei Hírlap, 1973. nov. 13. 11

7 Uo. 11

8 Pogány Ö. Gábor: Emilio. Csongrád megyei Hírlap. 1973. nov. 18. 24