Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)
A fővárosban
felülnézeteket old meg a művész, lényegében maradéktalanul és művészeteíméletileg bonyolult feladatokkal kísérletezik" 10 0. A hatvanas években képsorozatokat készített. Az ifjúság életének megörökítése után 10 1 a dunai és adriai halászok életét elevenítette fel és folytatta a Magyarország nagy öregjeiről festett sorozatot, amelyből Bartók, Kodály, Lyka és Dutka Ákos képe már készen volt. 1965-ben a Magyar—Francia Baráti Társaság meghívására Franciaországba utazott. Magával vitte legújabb alkotásait — mintegy negyven képet — és bemutatta azokat a touloni múzeumban 10 2. A touloni anyag jó része csendélet volt. Sok-sok virág, régi bokályok, poharak, üvegek társaságában. Ezek a tárgyak szorosan egymás mellett helyezkednek el, zárt tömböt alkotva határozzák meg a képek szerkezetét. A Toulonban kiállított képek színben gazdagok. Eltűnt a fehér korszak pasztelles világa, szinte tobzódott a színekben, a festék vastagon felrakott. A színskála gazdag, még a feketét is használta. „Az addigi eredményeit ebben az anyagban foglalja össze a festő, s hibáinak, tévedéseinek korrekciója is ez az időszak... Még vastagabban fest, régi hajlamának még szabadabb teret enged. Sötét színskálája igen gazdag. Megállapodott, statikus képeket fest, csakhogy egy folton, egy felületi egységen belül nagy a mozgás. Vén Emil nem tagadja meg önmagát, nem leplezi izgalmát, csak eljutott odáig, hogy a részletek dinamikáját — jól áthidalt ellentétként — besorozza a kompozíció ritmikus rendjébe... Izzó transzparenciát ér el, nem programszerűen, hanem belső indításból, technikailag sok fehér aláfestéssel. Sőt lumineszcens ez a festés — csak úgy világítanak a színek! A „touloni" csendéletsorozat darabjait a sommázás jellemzi. Tendencia: a még jotb összefoglalás... A sík felé viszi a képeit, de a tér ábrázolását nem tudja megtagadni... A teret, a plaszticitást nem irtja ki... csak alárendeli újabb képein új céljainak" 10 3. A touloni kiállítást egy Le Saineban rendezett követte és meghívták franciaországi nemzetközi tárlatokra is. A francia sajtó nagy elismeréssel foglalkozott kiállításával. „Egyes kritikusok Rouault, a nagy francia mester egyik családtagját látták benne, s azt állapították meg, hogy csendéleteinek, portréinak, kompozícióinak európaiságában a Kelet és Nyugat szintézise nyilvánul meg" 10 4. 1967-ben, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára „Világunk nagykorúságának napjai" címmel nagyméretű olajkompozíciót készített. Mintegy másfél évig munkálkodott a kétszer háromméteres olajfestményen, körülbelül negyven vázlata született a témának. A nagyméretű, forradalmi témájú képet a művész a Magyar—Szovjet Baráti Társaság budai klubjának ajándékozta. 1967-ben kamarakiállítást rendezett a Fészek Klubban. „Képei úgy hatnak, mint izzó, tüzes vallomások, színeinek belülről fénylő ereje sokszor költői eredetű. Mesterien kezeli a meleg és a hideg színek modern felépítésű színskáláját" — írta a Magyar Nemzet kritikusa" 10 5. 1971-től a kiállítások sűrűn követték egymást. 1971 augusztusában a nagytétényi kastélymúzeumban mutatta be képeit. A kamaratárlatról—melyet a kastély két termében helyeztek el — így írt a Népszabadság: „Vén Emil vásznai nem azok számára készültek, akiknek az újszerű formalátás minden egyebet elhomályosító esztétikai köve10 0 Frank János: Látogatás Vén Emilnél, i. m. 10 1 Esti Hírlap, 1962. május 17. 10 2 1 96 5. május 17-től 30-ig. 10 3 Frank János: Látogatás Vén Emilnél, i. m. 10 4 dm: [Dutka Mária] Magyar festő kiállítása Toulonban. Magyar Nemzet, 1965. május 12. 10 6 dm: [Dutka Mária] Vén Emil kamarakiállítása a Fészek Klubban. Magyar Nemzet, 1967. jan. 20. 21
