Tóth Ferenc: Farkas Imre munkásmozgalmi tevékenysége dokumentumok tükrében. A Makói Múzeum Füzetei 34. (Makó, 1983)

csendőrsortüzet követően a közigazgatás ellenőrzését a munkástanács vette kézbe. A vármegyei hivatalok irányítását Farkas Imre és Kovács Sándor látták el. A Tanácsköztársaság kikiáltását 1919. március 24-én Szőts Áron jelenti be. Az ekkor megválasztott háromtagú megyei direktóriumnak Farkas Imre is tagja. Április 7-én megtartott tanácsválasztás során a tizenegy tagú Intéző Bizottságba és az öttagú megyei direktóriumba Farkas Imrét szintén beválasztották. Egyúttal a központi járási tanács elnökévé is megválasztották. Decemberben a makói rendőrkapitány körözőlevelet adott ki ellene. Rövidesen vizsgálati fogságba kerül. 1921-ben a Návay-per 39 vádlottja között Farkas Imre ellen is vádat emelnek. Kihallgatása során a törvényszéki bíró megjegyezte: — Na, na, azért Ön nem volt olyan ártatlan. Mire Farkas Imre felállt és közbevágta: — Vagyok olyan legény, amit tettem, azt el is vállalom. A battonyai esperes — akit a vörös uralom alatt Farkas Imre nem engedett bántani — mellette vallott. Ugyanezt tette Korcsmáros Imre földeáki középbirtokos is. Terhelő adatok hiányában felmentették. Két éves vizsgálati fogság után a szegedi ügyészség 1921. július 29-én szabadlábra helyezi. A szegedi kerületi főkapitány 1922. május 17-én a rendőrségi felügyeletet is megszünteti. Hazatérve a szakmáját ott folytatja, ahol a háború kitörésekor abbahagyta. 1921—1924-ben cipészsegéd, majd pedig 1924-től a felszabadulásig önálló kisiparos. Amikor a gazdasági világválság idején a munkanélküliség réme a kisiparosokat is fenyegeti, egyik interpellációjában a főispántól munka lehetőséget kér szaktársainak. A vizsgálati fogság nem törte meg, újból sokoldalúan, a legkülönbözőbb frontokon harcol a munkásosztály felemelkedéséért. Részt vesz 1924-ben az SZDP helyi szervezetének megalakításában, beválasztják az öttagú ellenőrző bizottságba. Tagja a Makói Szervezett Munkások Dalkörének, majd ennek megszűntével 1926-ban a Petőfi Dalárda választmányának. A húszas évek közepétől mind a megyei törvényhatósági bizottságnak, mind a városi képviselő testületnek tagja, így a megye és a város parlamentjében rendszeresen ki tudja fejteni elveit a közjó érdekében. Ezek olyan platformok számára, ahol közvetlenül a főispánnak, alispánnak vagy a polgármesternek szegezheti sérelmeit. Mivel az SZDP és a munkásotthon irattára megsemmisült, sőt a rendőrség bizalmas iratait is kiselejtezték, a pályatársak pedig sírba vitték emlékeiket, a munkásmozgalomban kifejtett napi munkájáról keveset tudunk. Tevékenységének kizárólag azt a részét ismerjük, amelyet a megyei közgyűléseken vagy a városi képviselő-testületi üléseken fejtett ki. A munkásosztály nevében követeli, hogy az 1931-ben bevezetett statárium és a gyűlések betiltását tartalmazó rendeleteket vonják vissza, mert nem lehet „jogfosztottságban tartani egy egész országot". A teljes jogegyenlőség híve, szerinte az általános, egyenlő, a nőkre is kiterjedő titkos választójog nemcsak jogos, de kenyeret is jelent. Harcol a teljes munkaszabadságért, a sajtószabadságért, a nyolc órai munkaidő és a vasárnapi munkaszünet bevezetéséért. Á gazdasági világválság idején indítványozza közmunkák és más munkaalkalmak biztosítását. A munkabérek érdekében is interpellál, hogy az építkezésnél a szegedi árindexet tartsák be. Szóvá tette a belvíz által megrongált munkásházak rendbehozatalát. Felvilágosult humanizmusából eredendően állandó interpellációs témája volt a sokgyermekes munkáscsaládok érdekében a napközi otthonok létesítése és fenntartása; a betegek érdekében a kórház helyzetének javítása; a magukra maradt öregek érdekében a szegényház tűrhetetlen állapotán való javítás. Farkas Imre igen fontosnak tartotta a mozgalmi munkának falvakbani kiépítését is. Különösen Kelet-Csanádban fordult meg sokat. Ezzel magyarázható, hogy 1931-ben az eleki választókerületben őt indította az SZDP az országgyűlési választá4