Tóth Ferenc: Farkas Imre munkásmozgalmi tevékenysége dokumentumok tükrében. A Makói Múzeum Füzetei 34. (Makó, 1983)

Farkas Imre Farkas Imre politikai pályája két pilléren nyugszik: 1919 és 1944 hősi küzdelmeinek. Ami életében a Tanácsköztársaság előtt történt, az az erőgyűjtés, a fölkészülés, a tudatos eszmélés időszaka. Az igazi konstruktív kibontakozás 1919-ben következik be. Fáradhatatlanul agitál, szervez és irányít a legkülönbözőbb területen: a városban, a központi járásban és a megyében. Az ellenforradalmi korszak megváltozott körülményei között bátran szót emel a dolgozó osztályok érdekében, Fegyvere az emberiesség, az igazságosság. Közvetlen célja a demokratikus szabadságjogok biztosítása, távlati feladatának az elnyomott osztályok felemelését, a szocialista Magyarország megteremtését tekinti. A felszabadulás első napjától újra az első vonalban küzd. A személyi kultusz idején kissé háttérbe szorul és aggódva figyeli az események alakulását. Nem sokkal halála előtt hivatalosan is elismerik mozgalmi munkáját. A Farkas család Egerből került Makóra. Nagyapja, Farkas János egy Szeged környéki paraszturaságnál lett parádés kocsis, innen költözött Makóra. Rácz Annával kötött házasságából egy leány és egy fiú (Mihály) született. Apja, Farkas Mihály (1840—1931) kovács mesterséget tanul, mint gyógykovács messzi földön ismert. A lelei Faragó Ágnessel kötött házasságából négy gyermeke született. Feleségének halála után sógornőjét. Faragó Erzsébetet vette nőül, aki szülés közben halt meg. Harmadik felesége Tisza Irma újabb öt gyermeknek adott életet. Ebből a házasságból született 1893. október 28-án Farkas Imre. Példás családi életet éltek. Egy hangos szó vagy szóváltás nem hangzott el a Zrínyi u. 44-ben. Tisza Irma a mostoha gyermekeit éppúgy szerette, mint sajátjait. Farkas Imre a szülőiháznál a humanizmus szellemét szívta magába. Elemi iskolai tanulmányait a belvárosi római katolikus népiskolában végezte. Igen jó tanuló volt, ha valaki egyszer elmondta előtte a leckét, akkor ő azt már tudta. Erről tanúskodnak színjeles bizonyítványai. A tizenkét tagú családban továbbtanulásáról nem lehetett szó. Mivel vékony testalkatú volt, cipészinasnak adták, 1910-ben szabadult. Három évig a Szegedi utcai Rankli-cégnél segédeskedik. Már ekkor kapcsolatba kerül a szervezett munkásokkal. Egyik alkalommal makói korteskedésekor Eckardt Tibort a kisgazdapárt későbbi főtitkárát — záptojással hajigálja meg. A háború kitörésekor, az első mozgósításkor bevonul katonának. A 46-os gyalogezredbe sorolják be, mint gyalogost. Az orosz frontra kerül, de már 1914. december 22-én (a Julián naptár szerint december 9-én) fogságba kerül. A szemipalatinszki fogolytáborban négy évet tölt, kórházi ápolónak osztják be. Olyan jól megtanulja az orosz nyelvet, hogy évek múltán Ilonka húgának orosz nyelven ír az emlékkönyvébe. Megismeri az orosz népéletet, később is szívesen dúdolta az orosz népdalokat. Az októberi forradalom lelkes híve lesz, egy életre eljegyezte magát a bolsevizmussal. 1918. őszén hazajön Makóra és tevőlegesen részt vesz a forradalmi mozgalmakban. Decemberben megalakítják a kommunista pártsejtet. Az 1919. január 30-i 3