Juhász Gyula: Emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 32. (Makó, 1984)

költői és emberi magatartása pedig olyan példa lehet minden értelmiségi számára, amely követésre méltóan tanulságos, s amit — nem véletlenül — fel is ismertek azok a szegedi fiatalok, akiket éltükben, holtukban is számontartunk és tisztelünk a népfront előtörténetének nagyjai között. A történelemnek vannak szép véletlenei. Ilyen, hogy megfelelő „sorrendbe rakta" legékesebb ünnepeinket: a negyvennyolcas szabadságharc és az első proletárforradalom kirobbanásának s végleges felszabadulásunknak rügyfakasztó napját. Ilyen véletlen az is, hogy Juhász Gyula, akinek volt és van maradandó, értékálló mondanivalója 1848-ról és 1919-ről, száz évvel ezelőtt éppen azon az áprilisi napon született, amelyik később állami-, nemzeti ünnepünk, felszabadulásunk napja lett. E szép ünnep mondanivalójában — nemcsak a véletlen születésnap jogán — van mondandója neki is. Halljuk meg, hallgassuk meg. Méltó rá. S mi is legyünk méltóak hozzá. 4