Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A HORTHY-KORSZAK MŰVELŐDÉSPOLITIKÁJA ÉS A TANYAI ISKOLÁK - A világháború időszaka
A városi képviselőtestület 1938-ban határozta el a rákosi telefonhálózat kiépítését. Az ahhoz szükséges oszlopokat saját erejéből adományozta, a tanyai lakosok társadalmi munkában a helyszínre ki is szállították. Az építkezés azonban fedezet hiánya miatt elmaradt. Az ezt követő években újabb határozatokat hoztak, kibővítve azzal, hogy Rákoson postaügynökséget is létesítenek és onnan a Békési úti, Bogárzói, Igási, Komlósi útmenti olvasókörökhöz és a Dáli iskolához telefonvonalat építtetnek. 16 7 A megvalósításra nem került sor, sőt a tervek egy része évek múlva feledésbe is merült. A tanyavilág újabb felülvizsgálására kiküldött bizottság ülésén, 1939. január 7-én készüli jegyzőkönyv egyértelműen leszögezte, hogy a tanyai közigazgatás megkönnyítése érdekében első legfontosabb teendő a rákosi tanyaközpont kiépítése, nevezetesen egy iroda és tisztviselői lakás, valamint egy egészségház, melyben az orvosi rendelő nyerne elhelyezést. Ezenkívül piactér és templom építése. 16 8 A képviselőtestület az április 18-i ülésen elhatározta, hogy a rákosi tanyakörzetben 1800 négyszögöl telket vásárol a Belügyminisztérium által építendő egészségház felépítéséhez. 16 9 A megvalósításra azonban itt sem került sor. A világháború időszaka A második világháború éveiben a csaknem két évtizedes stagnálást — a növekvő háborús készülődések hatására — némi fellendülés követte. Fokozatosan megszüntette a munkanélküliséget, de a dolgozók szociális helyzetét, megélhetési nehézségeit a fokozatosan csökkenő értékű keresettel nem változtathatta, még kevésbé szüntette meg. Ilyen és ehhez hasonló jelenségek Makón is tapasztalhatók voltak. Ahol a politikai struktúra a korábbi évekhez viszonyítva nem mutatott lényeges változást, csupán a nyilas csoportoknak a szaporodása volt megfigyelhető az 1938—39-es években. A város politikai vezetői éberen őrködtek, hogy ezek a szélsőséges csoportosulások nehogy hatást gyakoroljanak a tanári testületek tagjaira, de különösen a tanulóifjúságra. Csanád megye tanfelügyelője 1938. május 20-án kelt 12. I. elnöki számú bizalmas rendeletével utasította az elemi iskolák igazgatóit, a tanulóifjúság és tanítói fokozottabb nemzetvédelmi ellenőrzésére, és jelentést kért, hogy a tanítói testület tagjai, valamint a tanulók és azok szülei közül toboroztak-e tagokat ezek a szélsőséges (kommunista, szoc. dem., nyilas, horogkeresztes) politikai szervezetek. A külterületi iskolák igazgatója május 31-től június 30-ig három jelentést készített, 17 0 amelyekben kiemelte, hogy a makói tanyák között szélsőséges politikai szervezkedés nincsen, az engedélyezett Kisgazda Párt tevékenysége is csak egyes tanyarészekre szorítkozik, de az az Egységes Pártra nézve számottevő hátrányt nem jelent. Ennek az időszaknak nemcsak a politikai és gazdasági változásait figyelhetjük meg. A közoktatás területén is voltak próbálkozások a meglévő iskolarendszer megváltoztatására. A hatosztályos népiskola elhanyagoltsága ellenére is sokan szorgalmazták — még Klebersberg minisztersége alatt — a nyolcosztályos népiskola bevezetését. A gazdasági válság azonban több mint egy évtizedig megakadályozta a törvény megszületését. Nagyobb városokban már az 1937—38-as tanévben találkozhattunk nyolcosztályos elemi iskolával, igen kis százalékban, azonban országos viszonylatban nem volt jellemző. A nyolcosztályos iskolázásról és az iskolázási tankötelezettségről szóló törvényjavaslatot Hóman Bálint közoktatásügyi miniszter 1940. május 7-én terjesztette az országgyűlés elé. Az elfogadott XX. tc. 1941. szeptember 1-től lépett életbe. 17 1 49
