Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A HORTHY-KORSZAK MŰVELŐDÉSPOLITIKÁJA ÉS A TANYAI ISKOLÁK - Iskolaépítési akciók a törvények hatására
1914-ben Klebersberg Kunó, mint kultuszminiszteri államtitkár, foglalkozott az állami és nem állami elemi iskolára vonatkozó program kidolgozásával, de a politikai események annak kivitelezését megakadályozták. Az új külterületi iskolák szervezését az 1921. XXX. tc. volt hivatva előmozdítani, ennek 6. paragrafusa kimondja, hogy a miniszternek joga van a tanyákon az érdekeltséget, az uradalmat, a községet külön iskola állítására kötelezni. 14 5 Az 1921. évi XXX. tc. és annak végrehajtása tárgyában kiadott 1922. december 21-én kelt 130 700/VIII. a. szám alatt kelt rendelet szabályozta, hogy minden gyereket a 6. életévének betöltését követő tanévvel kezdődően 9 éven át a törvényben megszabott nyilvános iskolai oktatásban kell részesíteni. A törvény — többek között — a tanyai iskolakötelesek felmentésére kedvező lehetőséget biztosított. A 24. paragrafus 4. pontja kimondta, hogy betegség és nagyobb testi vagy szellemi hiányosságokban szenvedő gyerekeken kívül felmenthető, ha helyhatósági bizonyítvánnyal igazolva van: a) A tekintetben vehető egyedüli iskola a tanköteles lakásától, 12 éven aluli tanköteleseknél 3,5 km-nél, 12 éven felüli tanköteleseknél 5 km-nél távolabb fekszik. b) A tankötelesek lakásától az iskolába vezető egyedüli út — figyelemmel a tanköteles életkorára és testi erejére — az év bizonyos szakaszában járhatatlan vagy veszélyes. Az 1921. XXX. tc. 6. paragrafusának 4. bekezdése kimondja, hogy külön rendelet alá tartoznak a három kilométer sugarú körön belül szétszórtan fekvő tanyák és lakóhelyek együttvéve, amelyeken összesen és állandóan 20 család lakik és amely lakóhelyek között a legközelebbi nyilvános elemi népiskola 3 km-nél távolabb fekszik. Az 51. paragrafus azzal foglalkozik, hogy akik az előzőkben meghatározott területen laknak, kötelesek saját költségükön arról gondoskodni, hogy a körzetben lakó tankötelesek a törvényben megszabott szabályszerű oktatásban részesüljenek. Az ilyen körülmények között működő iskolák fenntartásához állami ill. községi támogatás kapható. 14 6 A megfelelő számú mindennapi népiskolák létesítése és fenntartása — az 1868. XXXVIII. tc. alapján — azonban az illetékes községek kötelessége volt. Ezt a kötelezettséget csak kivételes esetekben — akkor is csak részben — hárították át a lakosságra. Makó viszonylatában a város vezetősége az 1921. XXX. tc ; lehetőségeit meg sem kísérelte kihasználni. Ezt az is bizonyítja, hogy a század elején épített tanyai iskolák után, attól függetlenül, hogy a régi vertfalú épületek állaga időközben leromlott, valamint az egyre zsúfoltabb osztályokban a tanítás igen nehezen volt megoldható, az iskolák számát illetően hosszú ideig nem történt változás. A makói tanyai iskolák állapotát az első világháború után első ízben 1926 elején vizsgálta felül a város által kiküldött szakértői bizottság és megállapította, hogy a 15 külterületi iskola épületei közül különösen az Igási útmenti, Csókási, Hatrongyosi, Bogárzói, Mezőhegyesi úti, Rákostanyaszéli iskolák olyan rossz állapotban vannak, hogy költséges tatarozás és állandó javítás mellett sem felelnek meg rendeltetésüknek, egészségtelen, nedves és elhanyagolt állaguk mellett. A bizottság a helyszínen azt is felülvizsgálta, hogy az Igási útmenti Járandók és Ugarok találkozásánál szükség van-e iskolára. A szülőkkel folytatott tárgyaláson megállapították, hogy az igási ugarszél körüli lakosság gyermekét kénytelen 3—7 km távolságra járatni iskolába. 14 7 Ez nem a legkedvezőbb körülmény a megfelelő oktatás elvégzéséhez. 42