Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - A TANYAI ISKOLÁK HELYZETE A DUALIZMUS KORÁBAN - A kötelező népoktatás alapjainak lerakása
küszöbölhetők. Elismerte a meglévő felekezeti iskolákat, sőt teljes szabadságot biztosított új iskolák állítására. Törvényjavaslatában a meglévő felekezeti iskolákat tekintette alapnak és nem a közös iskolákat, mint az 1848-as reformtervezetében. Községi iskola állítását csak ott rendelte el, ahol a felekezeti népoktatás feladatának nem tett eleget, illetve ahol nem volt a törvény előírásainak megfelelő iskola. Az egyházakkal szembeni engedékenységétől politikai segítséget várt, azt remélte, hogy az egyházak támogatni fogják a népnevelési célok megvalósításában és mindent elkövetnek, hogy a törvény megvalósítása a lehető legsikeresebben haladjon. Az államnak elsősorban ellenőrző szerepet szánt. Befolyását a közoktatás területén közvetett úton kívánta érvényesíteni. Reálisan látta az állam gazdasági helyzetét, tudta, hogy nem rendelkezik nagyobb összeggel, ami a közoktatás fejlesztésére fordítható, ezért nem is követelte az alsófokú oktatás államivá tételét. Az állam feladatának a tankötelezettség kimondását, valamint végrehajtásának ellenőrzését tekintette. Állami iskolák állítására csak részben gondolt, azokat is inkább versenyre ösztönző mintaintézményeknek szánta. 4 2 Az 1868. évi XXXVIII. tc. a magyar közoktatás polgári korszakának alaptörvénye, a népiskolai oktatás történetének kiemelkedő határköve. Átfogóan rendezte a népoktatást, kimondta a tankötelezettséget. A 6—12 éves gyerekek mindennapos, a 12—15 évesek a heti néhány órás ismétlő iskolát voltak kötelesek látogatni. 43 A törvény kötelezte a szülőket gyermekeik iskolába járatására, de a különböző jellegű elemi iskolák közti választás lehetőségével messzemenő jogokat biztosított. Az 1848-as irányvonalat követte Eötvös, amikor nem erőltette a magyar nyelv oktatását. Úgy intézkedett, hogy az oktatás nyelve a lakosság többségétől függ, de a vegyeslakosságú területek iskoláiban olyan segédtanító alkalmazandó, aki képes a gyerekeket anyanyelvükön oktatni. A törvény az egy tanító felügyelete alá tartozó gyerekek számát igen magasan, 80-ban maximálta. Eötvös mentesíteni akarta a tandíj fizetése alól a szegénységüket kimutató gyerekeket. Elképzelését azonban nem tudta érvényesíteni, így nem lett ingyenes az oktatás. Legtöbb szülő az utánjárás nehézsége miatt vagy szégyenérzetből nem szerezte meg az igazolást, inkább iskolázatlanul hagyta gyeremekét. A törvény realizálásához szükséges összegeket a községek költségvetéséből kívánta biztosítani. Abban a kérdésben, hogy ki viselje az oktatás költségeit, a törvényhozás úgy döntött, hogy a rendes adó bizonyos hányadaként minden állampolgárt kötelezett a terhek viselésére. Az adók beszedését és felhasználását a községekre bízta, amelyek a helyi viszonyok ismeretében közvetlenebbül intézhetik az iskolázás pénzügyeit, várhatóan takarékosabban gazdálkodnak, azáltal is csökkentve a lakosságra háruló terheket. Az új iskolák állítását is elsősorban a községektől várta, bár az iskolaállítás jogának rendezésével az egyházaknak is jogot adott iskolák állítására és a régiek fenntartására. 4 4 A törvény az egyházaknak megengedi, hogy az általuk fenntartott iskolák költségeinek biztosítására híveik anyagi hozzájárulását igénybe vegyék. Azt a körülményt is tudomásul vette, hogy a pusztai és majorsági birtokosok is tartottak fenn iskolákat (36. és 37. §) A hazai törvényalkotásba ezzel a törvénnyel vonult be a tanya fogalom, bár azt nem határozta meg, mi tekinthető tanyának. A törvény előírásai szerint a tanyai gyerekek oktatásáról azon községek kötelesek gondoskodni, melyekhez a tanyák tartoznak; éspedig vagy tanyai iskolák állításával, vagy — azokon a határrészeken, ahol a tanyáknak egymástóli távolsága miatt a tanyai állandó iskolák a célnak nem felelnek meg — járó-kelő (ambulans) tanítók alkalmazásával. Tehát a törvény a község feladatává teszi a tanyai gyerekek oktatásának biztosítását. A törvényjavaslat parlamenti tárgyalása során a korszak egyik neves kultúrpolitikusa, Schwarcz 16
