Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
TÉR ÉS IDŐ - A táj
Makó földje az Alföld egyik legtermékenyebb talaja. Túlnyomó részt fekete vályogföld, a Maros árterületében réti agyag és iszap. Az Árpád-korban a Makó környéki táj két egymástól elkülönülő vidékre oszlott: mezőre és rétre. A mezőség kiemelkedő lösz sikság, megtelepedésre, földmüve lés re és állattartásra kiválóan alkalmas. A rétség kisebb-nagyobb mértékben vadvizekkel boritott terület. Mélyenfekvő részei a vizi élet eldorádójának számitottak, a buján növő réti fü a pásztor életmódnak is kedvező helyet jelentett. A rétség biztositotta az épitkezéshez nélkülözhetetlen nádat és gyékényt. A 16. század elejére a mezőség kultúr tájjá változott. Általánossá vált a gabonatermelés, de már a szőlőtermelés nyomaival is találkozunk. A pásztorkodás valamint a halász-, vadász-, madarász életmód megfelelő megélhetést biztositott, a mohácsi vész idejére Makó virágzó településsé vált. A törökuralom idején elvadult a makói táj. A Marosnak újabb kanyarulatai, mellékágai keletkeztek, szigetek képződtek, partja gondozatlanná vált. A mocsarak területe kiterjedt, a megművelt föld parlaggá változott. A földmüvelés jelentősen háttérbe szorult és a "futamos" élet miatt az állattartás szerepe megnőtt. A rideg jószágtartás általánossá lett. Mivel a térségben mintegy másfél tucatnyi település végérvényesen elpusztult, ezekkel a területekkel Makó nagykiterjedésű mezővárossá fejlődött. A török által 1686-ban felperzselt Makón az élet megállt, a helység elnéptelenedett pusztává vált. Az 1699. évi újjátelepülés idején teljesen elvadult táj fogadta a jövevényeket, akik hajlandóak emberfeletti munkával visszahódítani a parlag földeket. A makói mezőgazdaság fejlettségét jól kifejezi a gazdasági övezetek történetileg kialakult rendszere. A város alatt terültek el a veteményes kerte k és szőlő k. A második övezet a belső legel ő vagy Nyomá s a fejős tehenek, juhok, hámos lovak, sertések részére. A város alatt terült el a Csürhejárás és a Ménesjárás. A palotai úttól a királyhegyesi ugar széléig terjedt a Birkajárás, a királyhegyesi úttól a váráshelyi és föl13
