Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

FORMA ÉS FUNKCIÓ - Telekrend, melléképületek

TELEKREND, MELLÉKÉPÜLETEK A török előtti időből semmi adatunk nincs a házak telkeire vonatkozóan. Hasonlóképpen nem ismerjük az újjátelepülés során a házhely kialakitás módját. Az első pontos adatok az urbárium idejéből valók. Mind a telkes jobbágyok,mind a házas zsellérek telkeinek nagyságát felsorolja az urbárium, de ebből az időből nem maradt fenn várostérkép, igy vizuálisan a telkek elhelyezkedési rendjét nem ismerjük. Giba Antal 1824. évi felméréséből tudunk csak visszakövetkeztetni, ugyanis a telekhatárok és a teleknagyság vonatkozásában bizonyos állandóság érvényesül. A ház leéghetett, a melléképület összeroskadhatott, ezek helyett újat épitettek, de a telek ebben az időben csak a legritkább esetben változott. 1824-ben sok a szabálytalan alakú porta, amely a település kialakulásának ösztönösségéből, a földrajzi környezet adottságaiból, olykor az útvonalak meghatározó szerepéből adódik. Az urbárium idején -- bármennyire is meglepőnek tűnik -a telkes jobbágyok átlagos teleknagysága 382, a házas zselléreké 57o D-öl. Az újjátelepülés idején csak telkes gazda él Makón, hiszen szabadföldfoglalás volt. Ekkor -- valószinüleg középkori hagyomány alapján -- 3oo-4oo D-öles telkek jöttek létre. Az urbárium a belső telek nagyságát -- Csanád megyében -- egy jugerumban határozta meg. Amelyik telkes gazdának kisebb volt a belső fundusa, a külső telkek kimérésénél kárpótolhatták. A házas zsellérek nagyobb belső telket kaptak, mert őket legfeljebb a kender földdel elégithették csak ki. A későbbiekben a telekkönyvi felmérések tartalmaznak pontos adatokat a telkekre vonatkozóan. A teleknagyság tekintetében ellentétes tendencia érvényesül a 18. illetve 19-2o. században. A 18. században ugyanis az akkori település szélén, az Érparton /a mai Kálvin-, Árpád-, Apaffy-, Zrinyi utcában/ fordulnak elő a legnagyobb telkek. A 19. századtól viszont a város periférikus részein jelennek meg a legkisebb házhelyek. 79