Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - Keritések és kapuk
eleje a szomszéd, fonákja a tulajdonos felé néz. Az oszlop tehát mindig a tulajdonos felől áll. A telek eredetileg nem volt keritéssel körülvéve. A cigányputrik között századunk első felében még semmiféle kerités 38 sincs. Ujbécs településénél /1853/ szerződésileg kimondták a porták kőrülkeritését, de ennek végrehajtására nem került sor. Kialakulásukat tekintve leghamarabb az utcai keritések jelentek meg. A belső keritések a 19. század folyamán váltak általánossá. Ma is többfelé csak egy belső csapás képezi a határt. Másutt meg,ha tönkrement a régi kerités, újat nem húztak. Kezdetleges változata az élősövény kerités /licium, akác stb./. A licium kerités utolsó hírmondója az "orosz" temető szélén található, egy Honvéd utcai lakóháznál 1973-ban vágták ki. A keritések tövében ma is sokfelé lehet találni liciumot , már csak ez emlékeztet erre a kellemetlen, szinte áthatolhatatlan, ágas-bogas, szúrós keritésfajtára. A sárfalat jó szalmás sárból vasvillával rakták. A város szélén előfordult szalmás trágyából emelt kerités is. A deszka térhóditása előtt legnagyobbrészt falkeritéseket alkalmaztak. Ez 4o-5o cm vastag vertfal. A tetejire csutkat üvet töttek, ev vót a kalapja, oszt létapasztottá k. A bolyhával kifele forditott csutkatő 5-6 cm-re kijjebb állt, hogy legyen csurgása. Még ma is akad falkerités Újváros néhány utcájában, de kivétel nélkül cseréppel boritva. A cserépégetőktől kapott összeolvadt és eldeformálódott cserépből is épitettek a városszélen kerítéseket. Ősi tipusnak tekinthető a sövény- vagy fonott kerités. Kb. 2o cm-re egymástól keményfakarókát vertek a földbe, befonták, betapasztották, sőt le is kalapolták. Volt tapasztás nélküli változata is. Korábban nádkeritést is alkalmazhattak, ugyanis a hatóság -- valószinüleg tüzrendészeti okokból -- a sövény39 és nádkerités készitését egyaránt tiltotta. Szegényebb helyen előfordult a rőzse- és napraforgószár kerités is. A földbe szúrt gallyat vagy szárat kettős /külső-belső/ riglihez kötötték. A fában szegény alföldi településekkel szemben Makónak fekvésénél fogva előnyös helyzete volt, hiszen Erdélyből a Maroson számtalan tutajt úsztattak le. A helység első krónikása 69
