Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - Nyilászárók
a homlokzatra a szines csempe is, nem törődve azzal, hogy ez nem fagyálló burkolóanyag. Hiányzik a hagyomány ereje, amely valamikor mindenki számára kötelező érvényű volt. Ma mindenki mást, szebbet, különbet, dekorativabbat akar. Ez a parttalanság hozza létre a giccses homlokzatot. NYÍLÁSZÁRÓK A makói parasztházak utcai homlokzatán eredetileg egy ablak állt. Mivel a ház tengelyében a szelement ágasfa tartotta, ezért az középre sohasem kerülhetett. Az úgynevezett parapet magasság a mainál valamivel feljebb esett. A korunkra fennmaradt legrégibb házak utcai ablakai mindig két rétegüek, vagyis külső és belső ablakszárnyakból állnak, ablakok a fal külső sikjával egyvonalba estek. A külső ablakszárnyak kifelé, a belsők befelé nyiltak. Az előbbieket vaskapoccsal ki lehetett támasztani. A régi ablakszárnyak egy vagy két szeműek voltak, a felső ablak nem tartozott hozzájuk. Külön készült a külső és a belső ablaktok, ezeket két-két helyen vaspánttal rögzitették. A nyilószárnyak között vasrács volt, amelyet lehetőleg még a faltömökkel berakattak. A vasrácsra - az egyes szárnyak végére a kovács araszos körmöket hajlitott, igy azt rendkivül erősen lehetett rögziteni. Már a 19. században általánosnak tekinthető az utcai homlokzaton a két ablak, sőt a latin kereszt alakú osztással a felső ablak kialakitása is. Csak a 2o. században terjed el az egytokos ablak, illetve a külső ablakok befelé nyilása. Ezt megelőzően azonos méretű volt a külső és belső ablak, csak a vasalásban mutatkozott eltérés. A 19. században a zsalugáteres ablak is igen általános lehetett. Az utcai szobának mindig voltak udvarra néző ablakai is Ezek eredetileg egyrétegüek /szimplák/, kivül ráccsal. Később két rétegűvé válnak és magasságuk is megnő. Századunk második harmadától sokfelé befalazzák. Méretben ehhez hasonló a belső szoba ablaka is. A nagykonyhára csak kis keskeny, vasrácsos, egyrétegű ablak jut. Korunkra kezd általánossá válni, hogy a szomszéd felé 67