Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

TÉR ÉS IDŐ - Társadalom

Ma már korántsem bolondja a makói ember a földnek, ezért a föld forgalmi értéke igen alacsony. A hetvenes évek elején előfordult -- mivel a termelőszövetkezetek nem tartottak igényt szórvány területekre --, hogy az elöregedett tulajdonos nemcsak egyszerűen elajándékozta földjét, de az átirással kapcsolatos költségeket is kifizette, csakhogy szabaduljon tőle. TÁRSADALOM Az ujjátelepülés idején a város társadalma homogén volt, se kézművesek, se kereskedők, se nemesek nem éltek itt, csak privilegizált parasztok. A társadalmi rangot nem annyira a meg­művelt föld nagysága határozta meg, hanem az ökrök száma. Iga­vonó jószág nélkül mit sem ért a szabad földfoglalás lehetősége. Oogi értelemben valamennyien királyi szabadosok, de gazdasági­-társadalmi vonatkozásban mégis differenciálódtak, az 1717-ben készült összeirás idején egyharmaduk -- nevükben nem, de élet­vitelben -- zsellér. Az ezt követő évtizedekben a telkes jobbá­gyok aránya meghatározó, de a 18. század második felében a zselléresedési folyamat felgyorsul. 6. táblázat Az úrbéres parasztság rétegződése Jobbágy Zsellér 1735 33o 39 l77o 551 366 1782 654 629 Szirbik Miklós 1836-ban megállapitja : "Rangjokra nézve na­gyobb részént parasztok, vágynák Uri rangúak is, u.m. a Várme­gye Tisztviselői, kik többnyire itt laknak a Só hivatalhoz és az Uradalomhoz tartozó Tisztek; van nemes Familia is 35, ért­vén a nemzetségeket, nem a háznépeket...Tehetségekre nézve -­értvén a közrendüeket -- többnyire középszerűek. Vágynák egy­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom