Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

TÉR ÉS IDŐ - A város múltja

A VÁROS MULTDA Makóról az Árpád-kortól vannak hiteles történeti adatok. Az eredeti település neve Velnök volt, amely közvetlenül a Maros jobb partján terült el, Al- és Felvelnökből állt. A Csanád nemzetséghez tartozó Makó bánról kapta a Makófalva elnevezést. A falva végződés a 16. század elején kezdett lekopni, ami a városiasodás kétségtelen jele. Hivatalosan mezővárosként Báthori Gábor nevezi először a helységet l6o8-ban. Makó a 14. században már népes hely, az egyik oklevél piacáról, vámszedéséről tesz emlitést. Ezt a virágzó fejlődést a török pusztitás ugyan visszaveti, de életképességét a százötven éves uralmuk idején is tapasztalhatjuk. A török háromszor perzseli fel a települést, de a mérhetetlen pusztulás ellenére ebben a nehéz időszakban is képes tovább fejlődni. A környékbeli elpusztult falvak lakói is ide költöznek és igy mezővárossá fejlődik. Makó -- a szomszédos szpáhi birtokokkal ellentétben -- kincstári, khász birtok lett, évente egyszer adózótt. A harcoktól mentes évtizedekben a gyarapodó városok közé sorolható. /3. számú kép/ Dogállásában is nagy változás történt. A Makó család elhagyta itteni udvarházát, igy önálló közigazgatás jöhetett létre. A magisztrátus, az "okos és körültekintő" férfiak testülete irányitotta a helység életét. A városra évszázadokon át jellemző lesz a politikai demokratizmus, amely egyrészt innen veszi kezdetét. 1673-ban a kincstár oltalmába kerül a helység, ezért évente száz tallér adót fizet. Igy lett fél évszázadon át Makó földesura a magyar királyi kamara. A város lakói királyi szabadosok /libertini regii/ lettek, a jobbágyi szolgáltatásoktól /robot, dézsma/ teljesen mentesek. A felszabaditó harcok idején, 1686-ban a visszavonuló hordák porig lerombolják a várost. A szörnyű katasztrófa után a lakosság elszéledt, némelyek földalatti putrikban tengették éle t üke t. 15