Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években

annak, hogy sikeres szereplésükért a rádió vezetó'sége 200 pengő tiszteletdíjat adott részükre, amely nagymértékben elősegítette a pécsi útiköltség rendezését. A pécsi országos dalosverseny után ismét karnagyválság érte a dalkört. Lemondott Majoros Rezső — örökös karnagy — és immár harmadszor vállalta el a karnagyi tisztséget Veress László. A dalkör továbbra is a már ismert nehézségekkel küszködött. 1937-ben lemondott a nagyon népszerű dr. Juhász István elnök, akit állítólag a főispán szóllította fel erre a lépésre. Feltehető, hogy úgy volt, mert akkor már nagyon érezhetően mutatkozott meg a politikai életben a német fasiszta befolyás és ez nagyon megnehezítette az új elnök személyének kiválasztását. Először dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvost kérték fel, aki egyszer már volt a dalkör elnöke, de most a leghatározottabban nemet modott és azt tudomásul kellett venni. A bajok szaporodtak. Nem volt elnök és a dalosok is kedvetlenné váltak, elhanyagolták a tanulást és többen kimaradtak a dalkörből. A taglétszám olyan mértékben csökkent, hogy a karnagy kénytelen volt a dalosokat három szólamba beosztani és úgy próbáltatni az énekkart. Ez azonban nem segített a bajon, mert újabb dalosok váltak ki a dalkörből és ez oda vezetett, hogy 1937. októberében a szervezett munkások felkérésére, a munkásotthonban rendezett teaesten olyan kevés dalos jelent meg hogy egy gyenge énekszámnál nem tudtak többet előadni. Erről a súlyos állapotról az 1938. január 19-én megtartott évi rendes közgyűlésen számolt be a titkári jelentés, amely kitért arra is, hogy 1937-ben a munkásotthoni gyenge szereplésen kívül más fellépése nem volt a dalkörnek. Úgy nézett ki a helyzet, hogy a dalkör kénytelen lesz működését szüneteltetni. Hogy ez az állapot be ne következzen, a vezetőség tagjai elsősorban új elnököt kerestek és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint dr. Nikelszky Jenő polgármester és Tóth Ferenc hentesmester felkérése mellett szinte minden rendű és rangú személlyel próbálkoztak, de sikertelenül. Hosszas keresgélés után végre sikerült új elnököt találni, amiről az 1938. február 18-án megtartott rendkívüli közgyűlés jegyzőkönyve a következőképpen számolt be. „Dr. Bogdán József alelnök üdvözli a dalosokat, majd beszámol az elnöki tisztség betöltéséről. Közbenjárásával sikerült megnyerni Nagy Gyula nyugalmazott főszolgabíró urat, aki örömmel vállalta dalárdánk elnöki tisztségét és kifejtette a dalkultúra iránti érzelmét. Varga ügyvezető daltárs ezután ismertette dalárdánk helyzetét és célját és erősen hangoztatta, hogy mi csak a dalnak élünk és lelkesen vállaljuk és küzdünk, hogy dalkörünket minél magasabb nívóra emeljük és felvirágoztassuk. Nagy Gyula elnök úr beszédében megköszönte a dalosok bizalmát és kijelenti, hogy mindent el fog követni, hogy velünk és mellettünk áldozzon a dalkultúrának. Mind a két beszédet a közgyűlés a legnagyobb örömmel és viharos éljenzéssel fogadta." Az új elnök megválasztása után komolyan vette tisztségét és feltétlen hozzájárult ahhoz, hogy a dalkör működése megerősödött. A dalosokat sikerült felrázni közömbösségükből és viszonylag pontosan eljártak a próbákra, különösen akkor, amikor megtudták, hogy a dalkör részt vesz az 1938. május 5—6-án Szombathelyen tartandó országos Munkás Dalos ünnepélyen. A tevékeny, fegyelmezett tanulásnak az lett az eredménye, hogy sikerült a felkészülés, énekszámainkat a dalosversenyen jól adták elő, amelynek elismeréseként a rendezőség egy serleget és egy díszes bronzplakettet juttatott a dalkörnek. A szombathelyi országos dalosünnepély volt az utolsó, amit a Horthy rendszerben engedélyeztek. A dalosok mintha érezték volna ezt, mert a két napos ünnepé36