Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A Makói Szervezett Munkások Dalköre

A Makói Szervezett Munkások Dalköre 1926. Az akkori infláció állandó növekedése pedig a dalkör vezetősége részére szinte leküzdhetetlen nehézséget jelentett a dologi kiadások és a tiszteletdíj előteremtésére. Ilyen okból mondott le 1924-ben Vida István karnagy is, és ezzel nagyon nehéz helyzetbe hozta a dalkört, mert karnagy hiányában heteken át nem volt rendszeres tanulás. Ugyanakkor lemondott elnöki tisztségéről Papp József építőmester is, mi­vel közben megválasztották ipartestületi elnöknek. Ez azonban nem jelentett semmi problémát, mert elnökségi ideje alatt szinte semmit sem tett a dalkör fejlesztése érde­kében, sem anyagiakban, sem morális kérdésekben nem támogatta a dalkört, pedig minden lehetősége megvolt hozzá, de őt csak a gazdagodás és a hiú emberekre jel­lemző egyéni boldogulás érdekelte, amit az is bizonyít, hogy később ő lett az Iparo­sok Országos Szövetségének elnöke. Pár hét alatt azonban a vezetőség jó megoldást talált, mert sikerült megnyernie az elnöki tisztség vállalására a jó nevű, liberális demokratának ismert dr. Diósszilágyi Sámuel kórházi főorvost, aki két éven át volt elnöke a dalkörnek. Diósszilágyi elnök eleget tett azon feladatának, hogy anyagaiakban kellő támogatást nyújtson a dal­körnek és mint a város egyik módos és jó hírű orvosa, tekintélye révén is erősítette a dalkör működését. Elismerésre méltó tevékenysége volt elnöksége idején, hogy a Stefánia Szövetség rendezésében megtartott magas szintű hangversenyekre 10—15 je­gyet biztosított a dalárda részére, amellyel lehetővé tette, hogy a munkásdalosok közül többen hallhatták az olyan híres szólóművészeket, mint Telmányi Emil hegedű­művész, dr. Bárányi János zongoraművész, Bazilides Mária kamaraénekesnő, a 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom