Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Makói Szervezett Munkások Dalköre
A Makói Szervezett Munkások Dalköre A polgári énekkarok működése több fiatal munkásban is felkeltette az érdeklődést a dalkultúra iránt, különösen, amikor látták és hallhatták a munkások színjátszó csoportjának érdekes, az akkori idó'k közismert egy-két színművének előadását, az akkor még meglevő, jó és igen szép színházban. A műkedvelő színjátszó csoport előadásának mindig nagy közönségsikere volt. A kulturális tevékenység 1918-ban, a demokratikus forradalom idején szépen erősödött, és később a Tanácsköztársaság kulturális politikájának megfelelően nagy erővel és lelkesedéssel fogtak hozzá a szocialista munkáskultúra fejlesztéséhez és rövid idő alatt sikerült is szép eredményeket elérniük. Makón azonban mindössze öt hétig tartott a mozgalmas forradalmi élet, mert a városban levő Vörös Őrség, a Vörös Hadsereg egy kis létszámú és gyengén felszerelt egysége, a nagy erővel előrenyomuló imperialista román hadsereg támadása miatt, kénytelen volt 1919. április 27-én a várost kiüríteni és velük együtt eltávoztak a tanácshatalom szervei is. A megszálló csapatok parancsnoka visszahelyezte a város régi vezetőit hivatalukba, a lakosság — főleg a munkások — politikai tevékenységét pedig a legszigorúbban megtiltotta, és ez a tilalom természetesen a munkások kulturális tevékenységére is vonatkozott. Az ellenforradalmi kormány 1921-ben annak bizonyítására, hogy Magyarországon a belpolitikai helyzet megszilárdult, jogrend van, ezért újból engedélyezte a szakszervezetektevékenységét. Az országban mindenütt—így Makón is—egymásután alakultak meg a különböző szakszervezetek. 1921—22-ben már négy szakszervezeti csoport működött együttesen mintegy 200 taggal és gazdasági helyzetük megjavításáért erőteljesen küzdöttek és sztrájkok szervezésével értek is el sikereket. A csoportoknak sok fiatalember tagja volt és ezekben mindjárt felébredt a kulturális igény is. Főleg a bőripari munkások tevékenykedtek ezen a téren. Elhatározták, hogy megalakítanak egy munkásdalárdát. Az elhatározást tett követte, mert négy cipészsegéd: Gera Sándor, Kallós Ferenc, Kocsis Gyula és Varga István fáradhatatlan szervezésével már 1921. szeptember 15-én, tizenöt taggal megalakult a Makói Szervezett Munkások Dalköre a Megyeház utcai munkásotthonban. Jellemző — erre a tényre később is figyelemmel kell lenni —, hogy az alakuló ülésen a nem éppen demokartikus érzelmű városi képviselőt, az ismert és jómódú építőmestert, Papp Józsefet választották meg a dalkör elnökének. Ennek tulajdonképpen az volt az oka, hogy a dalkör elnökétől a dalosok főleg anyagi támogatást vártak. Ügyvezető elnöknek pedig az egyik legjobb szervezőt, Kocsis Gyulát választották meg, de őt hamarosan felváltotta a szintén jó szervező — de mindenáron vezető szerepet betölteni akaró — Varga István, aki a dalkör betiltásáig viselte ezt a számára sokat jelentő tisztséget. A vezetőség tagja is mind munkásdalosokból állt. A dalkör megalakítását természetesen be kellett jelenteni a rendőrhatóságnak amely azt hallgatólagosan tudomásul vette. Ezek után a dalkör gyorsan fejlődött és három hónap alatt a dalosok száma 36 főre gyarapodott, mindnyájan szervezett munkások, a próbákat a munkásotthonban tartották. Az első karnagy, Nagy Sándor református kántor hetenként kétszer, este 8-tól 10 óráig tartotta a tanulással egybekötött próbákat. A dallamokat először hegedűvel, majd fuvolával mutatta be a karnagy. A szervezett munkások vezetősége örült a dalkör gyors fejlődésének és ehhez a megfelelő anyagi támogatást is megadta, amely lehetővé tette a dalkör zavartalan 4
