Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Petőfi Dalkör tevékenysége a 30-as években
lyen olyan lelkesen énekelték dalaikat, hogy a város lakossága, ezer és tízezernyi hallgatója a legnagyobb elismeréssel adózott a vidám és lelkes dalosoknak, akik szebbnél-szebb énekszámaikkal, munkáskórusokkal szinte forradalmi hangulatot teremtettek. A sikeres dalosverseny lefolyásáról a korabeli Népszava így emlékezett meg. „Régi és új magyar dalok csendültek fel a dalosok ajkán. Elfeledett melódiák zengtek fel újra: Kodály- és Bartók-kórusok, magyar rapszódiák, Farkas Antal májusi éneke, a magyar nép érzelmi életének egész skálája szólalt meg a hangversenyen: szomorúsásága, öröme, fájdalma, tréfája, vidámsága, hetykesége, kemény dacossága, szabadságvágya". A két napos dalos-ünnepély különösképpen simán lezajlott. A város vezetősége anyagi támogatást nyújtott a dalosünnep rendezési költségeinek biztosítására. Erkölcsi segítségük pedig abban mutatkozott meg, hogy a dalosünnepélyen általában és az egyes hangversenyeken személyesen is részt vettek, mint például a püspök, a főispán, a polgármester és a kerület kormánypárti képviselője, sőt még a levente zenekar is. Persze azért szép számmal voltak olyanok is, akik politikai szempontból elítélték őket és a budapesti jobboldali napilapok gyűlölettel írtak a jól sikerült Munkás Dalos ünnepélyről és olyan elfogult rágalmakkal vádoltak mindenkit, aki részt vett az ünnepélyen, hogy azokat a Vas vármegyei rendőrkapitány is szükségesnek látta megcáfolni azzal a nyilatkozatával, hogy „a dalosünnepséggel kapcsolatban semmi olyan esemény nem történt, ami hatósági beavatkozásra adott volna alkalmat." A „Vasvármegye" című újság és a jobboldali pesti lapok továbbra is becsmérlő módon írtak a szombathelyi Munkás Dalos ünnepélyről és ez végül is országos botránnyá fejlődött. Ez abban nyilvánult meg, hogy a képviselőházban Rajniss Ferenc nyilas képviselő a belügyminiszterhez intézett interpellációjában követelte, hogy szigorú vizsgálatot rendeljen el a Szombathelyen íörtént eseményekkel kapcsolatban és kezdeményezzen büntető eljárást mindazokkal szemben, akik a dalosünnepélyt rendezték és lehetővé tették, hogy a részt vevő munkásdalárdák forradalmi kórusműveket énekeljenek. Ezen kívül azt is nagyon erősen kifogásolta, hogy Vas megye és Szombathely város felelős magas rangú vezetői is részt vettek a munkások lázító és hazafiatlan ünnepélyén. Az interpellációra adott válaszában a belügyminiszter közölte a képviselő úrral, hogy a szombathelyi dalosünnepen rend és fegyelem volt és semmi olyan esemény nem történt, ami hatósági beavatkozást igényelt volna. Végül is lecsillapultak a kedélyek és a dalosünnepen részt vevő munkásdalosok egy kellemes emlékkel gazdagodtak. De a jobboldali és nyilas napilapok még sokáig ijesztgették olvasóikat a szombathelyi dalos — forradalmi — eseményekkel. A kifogásolt eseményekkel kapcsolatban a makói Petőfi Dalkört is megvádolták egy nagyon kétes értékű cselekménnyel, mely szerint a fogadás utáni estén szálláshelyükre az úton menetelve egy furcsa dalt énekeltek, amely miatt az utcán szolgálatos rendőrök is zavarban voltak. Ez az érdekes helyzet abból adódott, hogy a dalkör karnagya és néhány unatkozó tagja a hosszú utazás ideje alatt egy meneteléskor alkalmas nótát szerkesztett, amit közben be is tanultak és a résztvevők állítása szerint valóban énekeltek is a fogadás utáni estén. A feltűnést keltő ügy úgy keletkezett, hogy a dalkör karnagyát Veress Lászlónak hívták és egy abban az időben nagyon ismert, hírhedt katona nóta („Horthy Miklós katonája vagyok") dallamára új szöveget írtak emigyen: „Vörös László (egyesek szerint zászló) katonája vagyok, legszebb katonája" 37
