Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)

A munkásdalkör Petőfi Dalkörré alakul

között abban is megnyilvánult, hogy 1926. júniusában elhunyt édesanyám temetésén szinte a teljes énekkar megjelent és két gyászdal eléneklésével fejezték ki részvétüket.) Sikereik csúcsán, 1926. nyarán, a baljós jelek már mutatkoztak, de ezeket a dalkör vezetősége a tagság előtt eltitkolta, aminek lehetőségében közrejátszott az a tény, hogy a sok tanulásban és a sorozatos, nehéz hangversenyeken elfáradt dalosok megérdemelt nyári pihenőjüket tartották. A rossz jelek azonban tovább gyűrűztek, és az érdeklődő tagokkal azt közölte az ügyvezető elnök, hogy a rendőrhatóság betiltja a dalkör működését, de ő mindent elkövet a dalkör fennmaradása érdekében. Ilyen esetekről már lehetett hallani a szegedi dalostalálkozón is, hogy több vidéki dalárda működését bevonta az illetékes hatóság. A Makói Szervezett Munkások Dalköre betiltásával kapcsolatban 1926-ban mindenki tudta, hogy az miért következett be, mert 1925—26-ban már olyan munkásdalokat és kórusműveket énekeltek, amelyeket már a szervezett munkások örömmel hallgattak, és ezzel erősödött bennük a szocialista tudat, de erősödtek a szakszervezeti csoportok is. Amikor a Dalos Szövetség értesült arról, hogy több vidéki dalárda működését betiltották, levélben értesítette a helyi vezetőket, hogy a határozatot fellebbezzék meg. A munkások Dal és Zeneközlönye elítéli a makói dalkört megalkuvó magatartásáért: „Miskolc, Szombathely, Győr, Nyíregyháza és Kaposvár dalárdái megtalálták a továbbműködés módját. Makó, eléggé el nem ítelhető módon, otthagyta becsületes nevét, szögre akasztotta elveit és átlépett a denunciálók táborába." A dalkör vezetősége hosszas tárgyalásokba kezdett az illetékes hatóságokkal. Igen nagy árat kellett fizetniök a dalárda további fennmaradásáért. Amikor a munkás dalkör tagjaiból 1926. augusztus 19-én megalakították a makói Petőfi Dalkört, az átszervezés ellen tiltakozó dalosok közül mindössze hárman — közöttük e sorok írójával — nem léptek be az új dalkörbe. Ebben az egész átszervezésben az volt a legfájdalmasabb, hogy a szegedi dalostalálkozón híressé vált munkásdalkör tudatos szocialista közösségnek látszott és utána alig két hónap múlva kiderült, hogy ez a látszat csalóka volt, mert még ismert szociáldemokrata párttagok és szervezett munkások is minden vonakodás nélkül beléptek az új, polgári alapon működő, most már a rendszernek megbízható makói Petőfi Dalkörbe. Amikor a különböző szakszervezeti csoportok vezetőségei kérdőre vonták dalos tagjaikat az átállás miatt, azok általában azt felelték, nekik mindegy, hogy milyen nevű dalárdában szerepelnek, ők munkások maradnak és csak az a fontos, hogy dalolhassanak. Ezek után a szervezett munkások csoportjai teljesen megszakították hivatalos kapcsolataikat a Petőfi Dalkörrel és ennek az lett a következménye, hogy a dalosok nagy része nem járt el a szakszervezetbe, az új dalkörnek pedig erkölcsi és anyagi kára lett abból, hogy megszűnt az utánpótlás bázisa, mert a szervezett munkások nem léptek be az új dalkörbe. A munkásdalkör Petőfi Dalkörré alakul A szép nevű Petőfi Dalkör a Makói Szervezett Munkások Dalköre tagjaiból alakult 1926. augusztus hó 19-én a Barcsay utca 8. szám alatti munkásotthonban. Az új dalkör megalakítása súlyos veszteséget jelentett a makói szervezett munkásság részére, mert az előző évek során a négy működő szakszervezeti csoport: a bőrmun15