Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Makói Szervezett Munkások Dalköre
a makóiak, Majoros Rezsó' karnagy vezényletével Koschat: Wörthi tó rózsája és Lányi: Népdalegyvelegét énekelték teljes precizitással. Egyáltalán nem érzett meg a dalosokon az egész éjszakai fárasztó utazás és a napközi barangolás. Frissen, üdén énekeltek, nagy örömére agilis karnagyuknak, aki pompás fegyelmet tart közöttük..." A budapesti szereplés után a dalkör eló'tt 1926. nyarán újból nagyszabású lehetó'ség állott, hogy sikerei csúcspontját elérje. A Munkás Dalos Szövetség május 23-án és 24-én rendezte meg Szegeden az országos dalosünnepélyt és erre meghívást kapott a Makói Szervezett Munkások Dalköre is. A budapesti sikerélmények után a dalkör tagjai nagy akarással és fegyelmezetten készültek az ünnepélyre. A kötelező és a szabadon választott énekszámokat már a budapesti csoporthangversenyeken is nagy sikerrel adták elő, ezért ezeket csak gyakorolni kellett, hogy Szegeden még nagyobb, maradandóbb eredményt érhessenek el a szépen és jól előadott énekszámokkal. A kötelező szám egy műdal volt — Wörthi tó rózsája —, amely nagyon szép szövegű és nehéz dallamú volt és mindössze három hónap alatt kellett azt betanulni. És mert minden dalos akarta, a szokottnál több időt töltöttek a tanulással, Majoros karnagy bravúrosan felkészítette a dalkört a budapesti csoport-hangversenyre, a Rádióban való szereplésre és végül a szegedi dalos ünnepélyre is. Az összpróbák alkalmával a dalosok érezték, hogy jól megy a tanulás az új számokkal és a régiek gyakorlása is megfelelő. A szigorú karnagy, bár nem közölte véleményét, de azért látszott rajta, hogy meg van elégedve az eredménnyel. A szabadon választott dal egy három részből álló feldolgozott népdalegyveleg volt: Jaj, de nagyon keskeny ez az utca. Ezt a dalt a dalkör évek óta énekelte már a különböző hangversenyeken, ezért csak komoly próbákkal gyakorolva finomították a népi dallamok szépségét és a tökéletes szövegmondást. Elérkezett a nagy nap, 1926. május 22-ike. A dalkör tagjai teljes számban és jó hangulatban utaztak Szegedre a déli vonattal és jól felkészülve várták a budapesti vonattal érkező, közel kétezernyi munkás dalos érkezését. A délutáni órákban a dalkör tagjai elfoglalták a számukra kijelölt szálláshelyet a belvárosi Jerney-iskola helyiségeiben (Széchenyi tér). Ugyanott kapott szállást a Dalos Szövetség központi vezetősége és az Üvegmunkások Dalköre is. A budapesti különvonattal utazó dalosok este 8 óra után érkeztek Szegedre és a már korábban megérkezett környékbeli dalárdákkal együtt, zárt sorokban, színes lámpionok fénye alatt, a sokezer szegedi munkás sorfala között bevonultak a Városháza elé, melynek erkélyéről Szeged város polgármestere, dr. Somogyi Szilveszter üdvözölte a munkásdalosokat. Ezt követően dr. Ujj József országos karnagy a városháza erkélyéről vezényelte a ház előtt félkörben felállott 1500 dalosnak a szövetségi jeligét: Zúgjon dalunk, miként a fergeteg... Másnap, május 23-án délelőtt 10 órakor megkezdődött a nagyszerű hangversenysorozat harminc munkásdalárda közreműködésével a szegedi Városi Színházban. A vasárnapi díszhangversenyen 15 énekkar lépett fel és szépen előadott dalaikkal megérdemelt sikert értek el a szegedi közönség előtt. A díszhangverseny sikerét nagymértékben emelte a műsor közben elhangzott ünnepi beszéd, amit Móra Ferenc, a nagynevű író mondott el. Érdekes volt az is, hogy a vasárnapi és hétfői hangversenyek nyitó és záró számait a szegedi 9. honvéd gyalogezred zenekara játszotta. A legnagyobb sikerű hangversenyt vasárnap délután 4 órakor rendezték meg az újszegedi ligetben. A SZABADTÉRI HANGVERSENY második számát a szegedi, makói, hódmezővásárhelyi, békéscsabai és az orosházi munkásdalárdák énekelték összkarban 12
