Kiss Imre: A munkásdalos kultúra fejlődése Makón 1921–1939. A Makói Múzeum Füzetei 29. (Makó, 1982)
A Makói Szervezett Munkások Dalköre
varázsa, pontosan jártam a próbákra és ettó'l az időtől kezdve a dalkör rendőrhatósági betiltásáig tevékeny részese voltam a dalkör fejlesztésének.) A dalkör igazi élete akkor kezdett gyors iramban felődni, amikor a szocialista dalkultúra remek kórusait tanulta és összpróbákon gyakorolta sokszor népes hallgatóság előtt, mert a dalkör és a szakszervezeti csoportok abban az időben a Barcsai utcai Érdeki féle vendéglő külön termében kaptak helyet működésükhöz bérfizetés ellenében. A munkáskórusok iránti érdeklődés elsősorban a dalkör tagjainál volt jól lemérhető, mert már az egyes szólamok betanulása idején az izgalmas szöveg és remek dallamok annyira lelkesítették őket, hogy örömmel vettek részt minden próbán. Az összpróbákon pedig, amikor a szöveg és a dallam harmóniában összecsendült, a dalosok jókedvvel énekelték a politikai ihletésű, az elnyomó osztályokat vádoló, a munkásosztály kérő és követelő szavait. Ekkor már érezhető volt a hat évvel azelőtt vérbefolytott Tanácsköztársaság szocialista szelleme és az időközbeni nyilvános szereplések, a város munkásságában és a haladó dalkedvelő polgáraiban is felkeltették az érdeklődést. A dalkör 1926-ban —helyben és a környező városokban —olyan színvonalas rendezvényeken vett részt, hogy arra felfigyelt az Országos Munkás Dalos Szövetség is és újból felkérte egy budapesti hangversenyen való szereplésre. Ezt a meghívást már örömmel elfogadták és részt vettek az 1926. március 28-án megrendezett csoporthangversenyen a Zeneakadémia nagytermében, ahol olyan nagy sikert arattak, hogy a Magyar Rádió — amely alig néhány éve működött, — felkérte a dalkört szereplésre. Ennek a felkérésnek is eleget tettek és szép éneklésükkel nagy feltűnést keltettek a a rádió vezetősége és hallgatósága körében egyaránt. A csoport hangversennyel egyidőben tartotta meg a Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetsége, a MÉMOSZ nagytermében XVIII. rendes évi közgyűlését. A Makói Szervezett Munkások Dalköre négy tagjával képviseltette magát a közgyűlésen, amely a makói dalkör ügyvezető elnökét a szavazatszedő bizottság elnökévé választotta. A makói dalkör gyors fejlődése és több sikeres szereplése azzal az eredménnyel járt, hogy közreműködhetett a közgyűlés ünnepélyes megnyitásában. Erről a MUNKÁSOK DAL- ÉS ZENEKÖZLÖNYE is beszámol: „Különösen ünnepélyessé tette a közgyűlést a Makói Általános Munkásdalkör ittléte, akik az előző napon, a kora reggeli órákban érkeztek meg Majoros Rezső karnagy és Varga István ügyvezetővel élükön a Nyugati pályaudvarra. Itt a Szövetség vezetősége és a Haladás dalkör fogadta őket, természetesen dallal és üdvözlő beszéddel, majd a jeligék eléneklése után bevonultak a makóiak a Haladás Csángó utcai helyiségébe. Az elszállásolás nehéz problémáinak megoldása után a város nevezetésségeinek megtekintésére széledtek a dalosok — egyrészük a nemzetgyűlés vitájában gyönyörködött —, míg este a Népházban tartott hangverseny keretében léptek föl, nagy tetszést és elismerést aratva. Közgyűlésünket a Szövetség jeligéjének eléneklésével nyitottuk meg, majd a makóiak énekelték el a Munka dalát. Schein Béla elnök meleg szavakkal üdvözölte a közgyűlést... a Munkásdalszövetség XVIII. rendes évi közgyűlése március 28-án, vasárnap délután a szokottnál is ünnepélyesebb formában, zsúfolt ház előtt, nagyszámú és lelkes hangulatú közönség jelenlétében zajlott le. Nagyban emelte a hangverseny külsőségeit, hogy vidéki küldötteink, kik a közgyűlésre jöttek, szinte teljes számban megjelentek és velünk együtt gyönyörködtek dalosaink szép teljesítményében. Debrecen, Felsőgalla, Makó, Pécs, Szeged, Salgótarján, Szolnok, Tatabánya küldötteit láttuk ott, de rajtuk kívül az egész ország dalosai élvezhették a hangversenyt, mert annak egyrésze be volt kapcsolva a rádió fölvevő-készülékébe is. Kár, hogy nem az 9
