Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

Szólásmondások

után, az latros legény volt. Az csak azon volt, hogy megcsúfolja a lányt és elvegye szüzességét. A legény menyecskézhetett, a legénynek minden szabad volt. Ezért is igyekeztek a lányokat fiatalon férjhez adni, hogy elkerüljék a bajt, a szégyent. Az emberi közösségekben mindig voltak súrlódások, nézeteltérések, s ezeket a nép nyelve színesen, elevenen kifejezte. Főleg az asszonyok vötték lé égymásrul a körösztvizet. Ők azután mondták a magukét, ami a szívükön, az a szájukon, ők kibökték, ami a bögyükbe vót. Erre a válasz az volt, hogy söpörjön mindönki a maga háza előtt, ott söprögesse a maga piszkát, ne a másét. Törődjön mindönki a maga szennyesivei és né a másét terigesse. A szomszédokkal azért igyekeztek jóba lenni, mert jobb egy jó szomszéd, mint egy rossz rokon. A bajban mindjárt a szomszéd van a kéznél. Oda mehet az ember minden bajával, s ezért a jó szomszédot meg kellett becsülni. Amilyen az agyon isten, olyan a fogadj isten. Úgy viszonyultak egymáshoz, ahogy azt a másik megérdemelte. Ki mint él, úgy ítél, vagy amilyen a mosdó, olyan a törülköző, tartották. Amikor pletykát hallottak, ezt mondták: Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ha beszéltek egymással és nem értették egymás mondanivalóját, nem égy malomba őrölünk — mondták. A megszólások mellett keresték a békességet is. Né szólj szám, nem fáj fejem. Az békül, aki haragszik. A harag rossz tanácsadó. Aki haragszik, hamar megöregszik. A harag árt a szépségnek. A haragosra azt mondták, majd mögbékél a maga kenyerin. A mérges embert majd szét vet öt te a mérög. Fölfuvódott, mint a mérges pulyka. Akit nem ismertek a faluban, arra azt mondták, nem tudni, ki fia, borja. A meszsziről gyütt embör azt mond, amit akar. Aki nem volt rokon, az csak olyan szögrülvégrül ismert embör vót. Nem szerették a betolakodó idegeneket, azt mondták olyan gyütt-mönt embör, ide csődíti az egész pereputtyát. Ezekre mondták Nem idevalósi, az ország végibül gyütt, olyan kóbor embör, kúdús szörzetnek látszik. Elterjedt mondások voltak a faluban: Édösen alszol, ha szived nem vádol sömmivel. Jaj, mán akkor, ha a szomszéd háza ég. Aki rossz társaságba került, az korpa közé keverödött. Azt tartották, hogy hamis barát, igaz ellenség. Mindenkit utolér a sors keze. A gonosz embörnek visszafizet az Isten. Arra tanították egymást, hogy az okos azt is tagadja, amije van, a bolond ember azzal is dicsekszik, amije nincs. Nagyobbat tojik a tyúkja, mint másnak a lúdja. Aki becsapta a másikat, azt mondták fineszös, fiskális eszű embör. Józan embör, mondták az egyikre, több a péze, mint az esze, tartották egy másikról. Ha egy asszonynak vagy lánynak kilátszott az alsószoknyája, azt mondták: Hosszabb a péntök, mint a szombat. Erre a megszólalt visszanyelvelt: Mi közöd vele, majd kitódja a vasárnap. Lányfélének, mikor mosott és vizes volt hasán a ruha, ezt mondták: Na, neköd is részögös urad lössz. Az asszony, ha kis sarkáról kötötte fel a kendőjét, akkor szöröncséje lesz, ha visszájáról vette fel akkor, nem csalták mög. A kényes ember affektál, otthon mög a fődön hál. Mán azt sem tudja, hány szélbül van. Ha a másik rosszat mondott róluk, ezt válaszolták: ,,Szájából a gelebibe hulljon az átkozódás". Aki össze-vissza sokat beszélt, arra mondták ,,belezavarodott a beszédbe, mint Déginé az imádságba.'''' Szólás-mondások a szegénységről: Úgy szép a szögénység, ha sömmi sincsA foltos ruhára mondták: Jobb fóttal, mint jót nélkül. A szegény legény azt dalolta: Hej, nadrágom, nadrágom, lösz még három a nyáron. Jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Azt tartották, nincs rosszabb, a szögényből lőtt úrnál. 39