Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

A naptári év szokásai - Farsang - Böjt

Háromkirályok napja Háromkirályok napján (január 6.) fehér ingekbe öltözött gyerekek házrólházra jártak a fényes csillaggal, s a házak népét ezzel az énekkel köszöntötték: Ma van háromkirály napja, oldal, kolbász, szalonna, Pásztoroknak jó volna, ha az asszony adna! Zörgetik a kulcsot, pénzt akarnak adni, Ha garast adnak, meg fogom köszönni, Ha piszkafát adnak, el fogok szaladni. Az ünnepet köszöntő gyerekek minden háznál kaptak valamit: néhány garast vagy egy kis kolbászt. Farsang Vízkereszt után jött a falu vigalma, a farsang. Három napig tartott és mind a három napnak megvoltak a szokásos időjárási jóslatai. így például, ha sütött a nap, jó búzatermés volt várható. Farsang volt a bálák, a nagy főzések ideje. Finom tyúkhúslevesek, szalagos fánkok tömege készült ilyenkor a konyhákban .Az utcákon a farsangot ünneplő maskarások csapata vonult zeneszóval, kik álarcaikkal ijesztgették az őket követő gyerekhadat. A farsangolók végigjárták a falu utcáit, majd bevonultak a nagykocsma tánctermébe, ahol reggelig tartott a mulatság. Farsangkor voltak a lakodalmak is, s ezért volt ez a szólás az eladó lányokra: Na, ebből a farsangból is kimaradt! Böjt A bojt előtti héten volt a kövér csütörtök. Ilyenkor bőséges húsos ételeket ettek, hogy legyőzzék a kísértést a nagyböjti időkben. Hamvazószerdá\al jött el a nagyböjt. Ilyenkor megszűnt minden vigalom és hústalanul étkeztek hét héten keresztül. A régi öregek ilyenkor is főzték a korpacibörét. Az ehhez valót a kuckóba erjesztették. Édesanyámék csak sóba-vízbe főtt levest és tojást ettek bojt idején. A nagypénteki szigorú böjt pattogatott kukoricából és sósbodagból állt, így ki volt a gyomor koplalva és nagyon jól esett majd a húsvéti sonka tormával. Böjtben készítették a lesózott túrót is, amiből a felfüstölt gomolya és a hordós érett túró készült. Nagyhét idejére már megtartották a tavaszi nagytakarításokat és készültek a húsvétra. Virágvasárnap felvonult a falu népe a megáldott barkákkal és a tavaszi zsongásban várta a feltámadás ünnepét. Mise után a megszentelt barkákat hazavitték, hogy megvédjék otthonukat az elemi csapásoktól. Az egész nagyhét ünnepi hangulatban telt el. Nagypénteken volt a legszigorúbb böjt. Sehol nem ettek zsírost vagy főtt ételt, míg a csillag fel nem jött. Nagyszombaton már főtt a sonka az üstökben, tojással és kolbásszal. Mikor a délelőtti szertartáson megszólaltak a harangok, nekünk gyerekeknek kis csengővel és söprűvel körül kellett söpörni a ház környékét ezzel a rigmussal: Kígyók, békák szaladjatok, Megszólaltak a harangok! Ezzel a szokással a kártevő állatokat vélték elriasztani a háztól. A föltámadási ünnep előtt nem volt szabad enni a sonkából. Az esti körmenetre mindenki ünnepi tiszta ruhában indult el otthonról. A kivilágított főtéren minden ház ablakában gyertyák égtek, és a falu népe zeneszóval, zászlók alatt felvonulva, áhítattal ünnepelte a feltámadást. A falubeliek a templomba vitték megszentelni az ételeket, s csak azután ettek a megszentelt sonkából és tojásból. 27