Sípos Erzsébet: Szülőföldem, földeák, népélete. A Makói Múzeum Füzetei 28. (Makó, 1982)

A házak berendezése

házak homlokzatára. A falura mégis a meszelt fehér házak sora volt a jellemző, az akác és eperfákkal szegélyezett utcák, a muskátlis ablakok és a házak előtti kispadok. A régi házakat, mint a szokásokat is lassan megeszi az idő. A házak berendezése A házak berendezése éppen olyan egyszerű volt, mint a külseje. A szobákat évente kétszer meszelték: ősszel és tavasszal. Nagyon jól emlékszem, milyen illata volt a frissen meszelt szobának. A szobában két felőlre állítva két ágy volt, előtte az asztal, a kanapé s a falhoz téve a kenyérkosár. A falakon függtek a szentképek, a tükör, a fésűtartó és a rigmusokkal kivarrt falvédők. Főhelyre a Szentháromság nagy tokos képe került, melyben mennyasszonyi fátylukat és szűzi koszorújukat őrizték egy életen át az asszonyok. A sublóton a sok-sok búcsúról hozott emlék sorakozott, s itt álltak a díszes, képes bögrék s a katona-idők fényképei. A sublóton állt a fakeretes kis tükör is, s azon lógott a bajuszkötő. Az ajtónál függött a falon a szenteltvíztartó, aki belépett a házba, megszentelte magát és így köszöntöt: Dicsértessék a Jézus, adgyon Isten jó napot. A falon szalaggal átkötött díszes gyertya is lógott, amit viharban gyújtottak meg, és azt adták a haldokló kezébe is, mikor eljött a végórája. A háziáldás sehonnan sem hiányzott. A falnál volt a nagypad, előtte az asztal, fölötte a nagytükör, két oldalt az ágy, mellette a tulipános bölcső, hogy kéznél legyen, ha éjjel felsír a gyerek. A kemence mellett a kuckónál a vacok volt leterítve rongypokróccal a gyerekek részére. A múlt században fehér lepedővel takarták le az ágyakat s azokon felvetett, singölt párnák tornyosodtak. A párnák végei színes szalagokkal voltak befűzve. A fehérneműt a tulipános ládában tartották. Szekrény ritkán fordult elő, ha volt, akkor is csak egy. A nagygerendára dugták be a bibliát, mellette zacskóban gyógyfüvek és a kalendárium, amiben följegyezték a fontosabb eseményeket: a születések és halálozások időpontját, de még a kotló elültetését is. Itt tartották a betyárokról szóló ponyvaregényeket is. A férjhezmenő lányoknak később már szobabútort is vettek. Ezt festett puhafából készítették az asztalosok. Az eladó lányok mindenhez még posztó ágygarniturát kaptak és sublótot, amibe a staférungot rakták. A ház földjét minden szombaton mázolták, ha hét közepén fölporzott, akkor is lemázolták, vizesronggyal mászva a földön. Máskor kifúrt aljú köcsöggel szépen fellocsolták. Ezt sokféleképpen lehetett mintázni, karikákat vagy nyolcasokat rajzoltak. A ház elejét is mindennap fellocsolták. Télen a földet mázolás után felhomokolták, hogy a vizes, havas lábbeli fel ne szaggassa a mázolást. Azután a homokot is söprűvel kicakkolták, így a homok széle cifrán, csipkésen mutatott. Különösen csinosan cirkalmazták, ahol eladó lány volt, mert az tudta a módját, hogyan kell szépíteni a házat. A mázolás után a téli időben szokása volt édes szülémnek, hogy elvegye a mázolás szagát: egy lapát parázsra cukrot szórt, s ez jó illatot árasztott az egész lakásban. Az ablakokban virágok, muskátlik virítottak a keskeny cérna firhang mögött. A szabadkéményes konyhában a fehérre meszelt falon cseréptálak, csikszedők, körösztvesszok lógtak a falon. A pitarban, a fapadkán sorakoztak az ivóvizes cserépkanták. Később már volt egy füles pohár az asztalon és mindenki ebből ivott, még később a bádog kantafödőből. A szobában tartották a kenyérkast, hogy az is kéz12