Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - III. Átalakult társadalom. A kiegyensúlyozott korszak vége — Változott föltételek — Átalakult gazdasági szerkezet — Termelés — Fogyasztás

rep a legkívánatosabb a polgárosodó társadalom minden rétegében. Hasonlóan dekoratív és kívánatos termelőszerep a mezőgazdasági termelés úri irányítása, ellenben a kereskedés és ipari vállalkozás csak a zsidóság körén belül kedvelt és gyakorolt ág. A kulturális termelés szabad területei csak másodsorban jönnek számba. A fogyasztás területén a föltételek mértékét meghaladóan részesül kedvezésben a táplálkozás: a polgári étrend oly bőséges, hogy hányadával kielégíthető lenne a táplálkozás szükséglete. A másik túlbecsült fogyasztási ág a ruházkodás: dolgozó irodákban olyan — éppen nem munkára konstruált — divatöltözetekben illik megjelenni, hogy az már-már nevetséges. A lakás szükséglete viszont jóval elhagyagoltabb: higiénikus és kellő berendezésű lakás és lakókert csak mutatóba akad a városban. Még jobban elhanyagolt a kulturális javak területe: a könyvek fogyasztása, nemkülönben a folyóiratoké siralmas, egyedül a napilapok és a rádió használata kiterjedt. A fogyasztás általános túltengése a vezető osztály szerepének szükségszerű következménye, ám a túltengés csak a kedvezményezett fogyasztási ágakra szorítkozik, nem pedig az értéktermelés egész területére. A mezőváros felső rétege egészében nem tőketermelő, hanem fogyasztó réteg. A parasztság gazdasági élete nagy részben ma is a nyersanyag termelésének szoros keretei között folyik. A rendi társadalom parasztsága ad példát a szerep tökéletes betöltésére, azonban a második és harmadik generáció sem fordíthatta meg sorsát mindenestől. Maga a termelő munka könyörtelen szigorúsággal követelt minden alkalmas időt és erőt. Virradatkor munkába állni és sötét estig dolgozni — látástól vakulásig — olyan paraszt tisztességnek tartatott, amely ellen véteni a legsúlyosabb kihágást jelentette. A termelés módszere minden téren olyan kezdetleges volt, hogy csak rengeteg emberi és állati erővel vezetett eredményre. Az aratás és cséplés pl. amely ma jóval nagyobb területen és jóval kevesebb munkaidővel egy hónapig tart, régente három hónapot is kitöltött. A munkamódszer nemcsak nagymennyiségű, hanem sok fajtájú munkaerőt is követelt: minden korú és nemű egyén külön munkafeladattal vett részt a termelésben. A termelő munka fontosságához képest nagy volt a munka megbecsülése is: a dologtalanságot tartották a legigazibb véteknek, s ehhez mérten ítélték el a dologtalanokat. A termelő munka kiemelkedő szerepe sem szorítkozott a gazdasági tevékenység körére, hanem kiterjedt az összes magatartásokra és azokat többé-kevésbé átalakította. A lakóház korántsem szolgálta kizárólag az emberi lakást. A lakórészek egyfelől el sem voltak különítve a gazdaságoktól, másfelől a tisztán lakórész sem szabadult teljesen a termelésben való részvételtől. Legősibb példája a lakó és a gazdasági részek egybefolyásának az együttes emberi és állati fedél, mely Makón ugyan nincs meg, de egyes vidékeken máig is megtalálható. Makón a tanya képviseli a legelkülönítetlenebb épületeket. A tanyáknál a gazdasági épületek mellett mindenütt elenyésző a lakórész és az is nagy mértékben a gazdaságot szolgálja. Kivétel nélkül minden tanyán — akárhányan is lakják — csak egy szoba van és ott keltetik és nevelik tavasszal a csirkét, raktárnak használják az ágy alját, stb. stb. A városbeli házak egy fokkal nagyobb elkülönödést mutatnak, de korántsem teljeset. A gazdasági udvar kiterjed az egész telekre, ugyanaz a kapu emberi és állati bejáró egyúttal, a konyha emberek és állatok konyhája. Az elkülönített lakórész itt sem szabadul föl teljesen a gazdaságtól: a lakószobában hagymát szárítanak, az asztalon hagymát válogatnak, az ágyban kovászt keltetnek. A termelő munka ma is rengeteg időt és erőt követel, sőt ma kíméletlenebb munkák is vannak, mint bármikor voltak, ma azonban más érzülettel végzik, mint régen. Aki csak teheti, menekül a paraszti munkától és akinek olyan a módja, hogy 70