Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - VII. Csoporttudat, csoportharc. A rendi és osztálytársadalom — Városrészek — Nemzedékek — Osztályok

A társadalom gyökeres átalakulása mind a csoporttudat, mind a csoportküzdelem tekintetében óriási változást hozott. A csoporttudat a társadalom egységeinek széthulltával elvesztette addigi határozottságát, viszont az új csoportosulás határai sem objektív, sem szubjektív oldalról nem állapodtak még meg. A mezővárosi társadalomban ma a csoporttudat éppoly bizonytalan, mint maguk a csoportok. Nem kevésbé változott meg a csoporttudat különneműsége sem. Amiként a különböző szerepeket betöltő csoportok széthullottak és romjaikon új és igénylett szerepekben többé már nem különböző csoportok alakulnak ki, akképpen a különnemű csoporttudat helyén is mindinkább egynemű csoporttudat alakul ki. Egynemű lesz oly értelemben, hogy minden csoport a társadalom azonos igényű és azonos lehetőségű részének tudja magát, s ha eltérő sorsot visel, ezt megszüntethető és megszüntetendő történeti helyzetnek tekinti. Az emberek egyenlőségéről szóló elv az egyenrangúság tudatában és érzésében ölt testet. Egyenes következménye a csoporttudat megfordulásának a csoportharc fordulása is: nem konzerváló többé, hanem a legnagyobb mértékben bomlasztó; nem arra irányul többé, hogy a státus-quo-t fenntartsa, hanem minél gyorsabb változásokat idézzen elő a csoportok határain és hierarchiáján. A TERÜLETI CSOPORTOK az első nemzedék idejében még különálló városrészeket formáltak a városból, s különálló csoporttudattal is rendelkeztek. A társadalmi tudatnak igen jelentékeny eleme volt, hogy mely városrészhez tartozik valaki. A belvárosi magát a vezető rend tagjának tekintette, és városrészét a város főhelyének. A szentlőrinci egy törekvő és gyarapodó belterjes mezőgazdasági kultúrát és kereskedést teremtő falusi közösség tagjának érezte magát, a bujáki viszont az istenfélő katolikus falu tudatát ápolta, az újvárosi pedig az újabb eredet érzésével a hagyományoktól szabadultabb falusi közösség tudatában élt és ilyennek tudta városrészét. A népi különbségeken alapuló Oroszrész, Gettó és Cigánybécs területi csoporttudata tökéletesen egybeesett a népi és felekezeti csoporttudattal. A tanyák, ahogy területi fekvésben tökéletesen elváltak a várostól, úgy csoporttudatukban is teljesen különállók voltak. A tanyai lakos az ideiglenesség tudatával lakott kinn és pontosan tudta kinntartózkodásának termelési kényszerűségét, viszont minden körülmények közt ébren tartotta a városba költözés szándékát. A területi egységek küzdelme csoporttudatuknak megfelelően általában negatív volt és csak egy vonatkozásban: a tanyák részéről pozitív. Minden területi csoport önvédelmet folytatott a többivel szemben: szigorúan vigyáztak a határok megtartására és minden eszközt megragadtak a betolakodó kiűzésére; idegen egységbe való beköltözés alig is fordult elő. Egészen másfajta volt azonban a tanyák csoportküzdelme: kollektív akciót nem fejthettek ki, hiszen a tanyák egymással nagyon laza közösségben voltak — hanem egyenként törekedtek a tanyalakók a városba való bejutáshoz. Ám a rendiség idején a városba törekvés egy szerveződött és normális társadalmi funkció volt, igazi struktúra-változtatásra törő kollektív törekvéssé csak újabban fejlődött. A mai területi csoportok — a tanyákat kivéve — erősen kialakulatlanok lévén, a csoport-tudatuk sem lehet olyan határozott, mint régente. A változás azt eredményezte, hogy a város-terület egységes mezővárosi területté alakult át, amelyet csak a fokozatok taglalnak városövekké, minek következtében a területi egységek különálló csoporttudata is eltűnt és helyére a városövek osztálytudata állott. Ez a csoporttudat pedig egyfelől határozatlanabb, másfelől jelentéktelenebb tartalmú, mint elődje volt. Nem tartalmaz mást, mint az osztálytudatnak területi rögzítését 52