Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)
A makói társadalom adott feltételei - III. Gazdaság. A gazdasági struktúra jellege — Termelési ágak — Gazdaságok nagycsoportjai — Területi elhelyezkedés — Fogyasztás — Jövedelemeloszlás — A fogyasztás rétegződése
saját használatára olyképpen, hogy külön népiségűnek tekint minden népcsoportot, mely akár azonos vérség vagy fajtatulajdonságok, akár közös nyelv vagy történelmi sorsközösség révén általánosan azonos, a magatartások minden vonalán kiütköző jellemvonásokat tüntet fel. Ilyen népiségfogalom alapján három külön népjelleg létezik Makón a közönséges magyar népiségen belül, illetve annak változataként: paraszt, zsidó és cigány. A paraszt népiség nem egyetlen tartalma nyelvünk „paraszt" jelentésének. Előtérben a foglalkozást s az osztályhelyzetet jelölő jelentése áll. A foglalkozáson és osztályhelyzeten túl azonban többet és általánosabbat: népi jelleget is jelent. Jelenti azt, hogy a közös feltételek: azonos társadalmi helyzet, azonos földrajzi föltételek és sajátos történeti fejlődés, különös primitív-közösségi kultúrát fejlesztettek ki a parasztság körében, s e kultúra minden esetleges meghatározáson túl általános karakterré rögződött, és a magatartások minden vonalán érvényesül. A parasztvilág képét nem paraszttal fölcserélni alig kisebb dolog ma is, mint a magyarságból idegen népiségbe asszimilálódni. Mindent összevéve a parasztnépiség kétségtelen és általánosan megkülönböztető jegy, mely elválasztja a makói népesség nagyobbik részét a többitől. A későbbiekben tüzetesen jellemzendő polgárosodás előrehaladottsága ellenére is, az összes földművelőknek egyharmad része ma is változatlanul paraszt, körülbelül egyharmada képviseli az átmenetet, egyharmada pedig teljesen polgárosodott. A paraszt népiség tartalmi vonásai a makói társadalom életének részletes föltárása révén kerülnek fölszínre. A cigány és a zsidó népiség már inkább rassz-különbségeken alapul. Elhatároltsága és jellegzetessége azonban sokkal egyezőbb országosan is, semhogy makói csoportjai különösen kiemelendő vonásokat tüntethetnének fel. Mindamellett ez a két különleges népelem különleges társadalmi szerepeket és különleges csoportközi viszonyokat jelent Makón is, sőt talán fokozottabban, mint az ország bármely mezővárosában. III. Gazdaság A gazdasági struktúra jellege — Termelési ágak — Gazdaságok nagycsoportjai — Területi elhelyezkedés — Fogyasztás — Jövedelemeloszlás — A fogyasztás rétegződése MAKÓ GAZDASÁGI STRUKTÚRÁJÁNAK alapvonásai jelentékenyen különböznek a külterjes mezőgazdaságú, erősen falusias jellegű mezővárosokétól. Makó gazdasági rendje sokkal jobban eltávolodott az önellátás elvétől, mint a legtöbb mezővárosé. A mezőgazdaság egyes ágainak az iparhoz és kereskedelemhez való viszonya természetesen mutat bizonyos önellátási irányzatot, a város azonban elsősorban a hagyma révén erősen beletagolódik a világgazdasági összefüggésekbe. Makó termelése bármely más magyar mezővárosénál specializáltabb, ez az oka, hogy a gazdasági válság is erősebben érezteti hatását itt, mint a falusiasabb mezővárosokban. Legközelebb áll e tekintetben Makóhoz mezővárosaink közül Cegléd, melyet gyümölcs- és zöldségtermelése éppúgy kiemel az állat- és szemtermelő városok közül, mint Makót a hagyma. Míg azonban Cegléden a kerti termelés összetettebb, addig Makó kertészete egyirányú. Másik különös jellemvonása a város gazdasági szerkezetének, hogy viszonylag nagy népsűrűségre támaszkodik. Makó népsűrűsége 133,4 km 2-enként, míg a leg10
