Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)
A makói társadalom adott feltételei - II. Népesség. Lélekszám és eloszlás — Népmozgalom — Nem és életkor — Foglalkozás — Vallás és anyanyelv — Népiség
re teszi a város lakosságát 1836-ban, és ez a szám a népszámlálás 1869-es adatához viszonyítva helyesnek is látszik. A város népességének számszerű alakulását a mellékelt népességi táblázat szemlélteti. A száz év előtti viszonylag nagyszámú népesség nem alkotott egyetlen társadalmi közösséget. A társadalom akkori rendje nem ismerte az egységes mezővárosi keretet, hanem faluszerű egységek csoportosulásából tevődött össze. Makón Szentlőrinc, Buják, továbbá az Oroszrész voltak — mint parasztfalvak — az alkotó egységek, önálló egyházközséggel és a városi közigazgatásban való meghatározott arányú részesedéssel. Szentlőrinc volt a legnagyobb 10 000-nyi népességgel, Buják 7000-rel, az Oroszrész 1000-rel, s e parasztfalvak közé ékelődött a Gettó és a Központ, együttesen 2000-nyi lélekszámmal. A jelenlegi népesség már egyetlen társadalmi közösséget alkot, s még a tanyák különállása sem jelent önálló, községszerű részeket a város testében. A NÉPESSÉG TERÜLETI MEGOSZLÁSA számszerűen csak a kül- és belterület viszonyában áll előttünk. A népszámlálás ugyan a város közigazgatási kerületei szerint föltünteti a népállományt, a kerületek azonban távolról sem esnek egybe a társadalmi szempontból számbajövő külön városrészekkel. A külterületi népesség számszerint 6564 fő. Ez azt jelenti, hogy ennyi ember lakik tanyán hosszabb lejáratú ideiglenességgel. Hogy ezek közül hányan laknak kint a végleges letelepedés szándékával — akik például kinn fognak meghalni —, a tekintetben csak becslésre vagyunk utalva. Olyan tanya, mely állandó lakóhellyé önállósodott, tehát a városi házzal való közvetlen kapcsolata megszűnt, lehet vagy 4—500. Ilyen alapon, ha egy tanyát három családtaggal számítunk, 1500 főnyi népesség lakik véglegesen a tanyán. Hozzáveendő ehhez még a cselédes tanyák állandó lakóinak a száma is: eképpen 2000-re (5,5%) becsülhető a véglegesen tanyai lakosok száma. A népszámlálás megejtésekor kinn talált többi tanyai népesség (4500) csak munkabírásuknak a határáig tartózkodik a tanyán, s addig is fönntartott lakóhelye van egy-egy városi házban. Hozzáveendők még az összes külterületi népességhez azok, akik — többnyire családtagok — télen a városban laknak, nyáron a tanyán; 800—1000-re tehető az ilyen évenként áramló népesség. Összesen tehát körülbelül 7500 egyén, a város egész lakosságának 20,9%-a tartozik a tényleges külterületi népességhez. A NÉPMOZGALMI JELENSÉGEKRE elsősorban a város népállományának történeti változásait föltüntető táblázat vet világosságot. A táblázat azt mutatja, hogy 1930-ig meglehetős egyenletességgel jelentkezett a szaporulat. Az 1869—1920 évek között mutatkozó, számszerint 2076 évenkénti átlagos szaporulat (6,3%) azonban a valóságban jelentékenyen alatta marad a népállomány természetes szaporulatának ; ugyanis az egész korszakon keresztül — kivéve a háború idejét — nagymérvű elvándorlás folyt, legnagyobbrészt Torontál megye községeibe, kisebbrészt pedig Budapestre. Számszerű kimutatások hiányában ennek a kiáramlásnak csak kétség1836-ban az összes népesség 1869-ben a polgári népesség 1880-ban a polgári népesség 1890-ben a polgári népesség 1900-ban az összes népesség 1910-ben az összes népesség 1920-ban az összes népesség 1930-ban az összes népesség 20 000 27 759 30 063 32 663 33 772 34918 37 141 35 824 7
