Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

Kulcsár Kálmán Utószó

kevéssé volt jelen a magyar szociográfiában, még a Gustit közvetlenül követő munkásságában is alig. Erdei Ferenc makói városszociográfiájában a továbblépést azonban éppen a történeti módszer olyan szerves beépítése tette lehetővé, amely még a Gusti-féle kutatásokban sem egyértelműen érvényesült. (A két világháború közti magyar szociográfiai irodalomban a történetiség ilyen szerves kezelésére Szabó Zoltán írásaiban találunk példát.) A „Makó társadalomrajza" ugyan külön „történeti" fejezettel rendelkezik, ám a történeti megközelítés nem korlátozódik erre a fejezetre, hanem szervesen jelen van szinte minden probléma elemzésekor. Csak példa kedvéért: a makói társadalmi rétegek kialakulása, a nemesség, a polgárság, a parasztság helyzetváltozásai és e helyzetváltozások hatása e rétegek belső összetételére, egymáshoz való viszonyára, az úri magatartásminta továbbélése stb. mindmegannyi olyan elemzés, amelyek már előrevetítik akár a negyvenes évek társadalomelemző Erdei Ferencének legfontosabb vonásait, és láttatják „A magyar társadalom a két világháború között" című, legkiérleltebb Erdei tanulmány erényeit is, később megérlelt fontos gondolatait is. A „Makó társadalomrajza" tehát tulajdonképpen már nem „társadalomrajz". Sok tekintetben és sokhelyütt túllép ezen, jelezve a magyar társadalom fejlődésének néhány fontos vonását is. Éppen ezért átmenetet jelent a szociográfus és a szociológus Erdei Ferenc között, és stílusában is idézi a későbbi Erdeit, a „Parasztok" íróját, „A magyar paraszttársadalom" szerzőjét. Azt mondottam, hogy átmenetet jelent ez az írás a szociográfus és a szociológus Erdei Ferenc között. Azt hiszem helyénvaló hangsúlyozni, ahogyan a „Makó társadalomrajzában" megjelenik a szociológus Erdei, úgy később is fel-felbukkan a szociográfus alakja is, tanulságául annak, hogy képes volt ötvözni — mint ahogyan utolsó műve, „A város és vidéke" is mutatja, mindkét megközelítés legjobb lehetőségeit. Ahogyan a fiatal Erdei Ferenc nem elégedett meg a felrajzolható tények világával, hanem a mélység, a történeti és elméleti magyarázat felé hatolt, úgy nem vált az idős Erdei Ferenc sem „karosszék" szociológussá. Kulcsár Kálmán 95