Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A pezsgő gazdasági élet

Azt mondja az egyik, mit visztek gyerekek? Hát dohányt, mondom én. Még egyszer kérdezi, hogy mit? Megint mondtam, hát dohányt. Azt mondja a kocsisnak, álljon meg, álljon meg és már ugráltak is le a kocsiról. És elkezdtek felénk szaladni. De voltak vagy negyven méterre. Mi meg visszafelé szaladtunk a csapáson. Amikor már láttuk, hogy közelednek hozzánk, beugrottunk a kukoricatáblába és át a cigánydűlő felé. De még oda kiáltottuk nekik; „na, most gyertek utánunk!" A fürge lábainkkal úgy eltűntünk a kukoricásban, hogy nyomunkba se érhettek. Aztán már nékünk is volt mivel dicsekedni, hogy hogy ültettük fel a fináncokat. Nagyon sokat változott a kertészek élete is. A hagymának állandóan ára volt. A magyar kereskedők meg a zsidó kereskedők meglátva a vasútba rejlő lehetőségeket, keresték a külföldi piacokat. Most már vagon tételbe szállították a hagymát. A kertészek is kipróbálták, hogy szántott földben is megnő a hagyma. Már a járandók is kevesek voltak. Új területek után kutattak. Átmentek a Maroson. Őscsanád és Kiszombor között a Sanmarkóné, egy olasz hercegnőbirtok, igen jól munkáltatta a földjeit. Gőzekéztette. Félkötött talaj volt. Vöröshagymának, fokhagymának, gyökérnek kiválóan alkalmas. A Fehérháznál a Maroson keresztül könnyen meg lehetett közelíteni ladikon vagy dereglyén. Ezt szemelték ki a makói kertészek. A jószágigazgató hajlandó is volt egy táblát haszonbérbe adni. De csak egy vagy két emberrel tárgyalt. Akadt a makói kertészek között vállalkozó szellemű ember. Megegyezett a jószágigazgatóval a nyári gőzekézett földre. Tavasszal az uraság el is fogasoltatta, boronáltatta. Nem is volt nagyon drága, de ősszel előre kellett fizetni. A vállalkozó kidoboltatta egy párszor a hagymapiacon azt is, hogy hol és meddig lehet előjegyeztetni. És a feltételeket is. Meg volt mondva a haszonbér összege. Az is, hogy Örzsébetkor előre kell fizetni a haszonbért. Aki előjegyeztette, tíz forint óvadékot kellett befizetni. Aki Örzsébetkor nem fizette be a haszonbért vagy az előjegyzéstől visszalépett, elvesztette a tíz forintot. Ez a haszonbérnek körülbelül tíz százaléka volt. Amikor eljött a haszonbér fizetésnek az ideje, a vállalkozó kidoboltatta. Ez igencsak két napig tartott. Addig két fiatal markos kertész erős botokkal felszerelve őrizte a vállalkozót, meg a pénzt, nehogy valaki megpróbálja megkaparintani a pénzt. Pedig akkor engedély nélkül lehetett vadászfegyvert, hatlövetű forgópisztolyt, meg kisebb pisztolyt vásárolni. De ők evvel a lehetőséggel nem éltek. Két nap, amíg a haszonbért szedték, a két őr a vállalkozó vendége volt. A felesége főzött nekik jó ételeket, ettek, ittak. Másnap este, amikor befejezték a haszonbér szedését, összeszámlálták a pénzt. Belepakolták a szőrtarisznyába, és harmadnap hajnalba, a két őr kíséretében elindultak vele Nagyszentmiklósra, az intézőhöz. Tavasszal a földkiméréskor a vállalkozó két kat. hold földet ingyen kapott a talpalásért. A két őr pedig ott választott, ahol ő akart. A területet az intéző egy összefüggő területbe mérte ki. Tavasszal a boronálás után a vállalkozó mérte szét, a szerint a sorrend szerint, ahogy jelentkeztek a bérlők. De így volt ez nemcsak a Sanmarkó hercegnő földjén, hasonló táblák, vállalkozások alakultak gróf Nákó kiszombori, meg porgányi birtokain, a Rónaiak birtokán. Ezek a vállalkozások tartósak voltak, és fennállottak egész a trianoni békéig. Szólni kell Makó juhászatáról. A valamikor idetelepülő Kisorosz meg a Nagyorosz utcát megülő görög katolikusokat, egyesek oroszoknak, mások oláhoknak nevezték őket. A magukkal hozott mesterséget itt még nagyon sokáig folytatták. Nagy falka nyájaik voltak. Azokat a mikócsai erekben legeltették. A kimustráltakat egész évben folyamatosan vágták. Honvédban széjjelszórtan voltak hússzékeik, ott egész éven át lehetett friss birka-, meg tavasszal gyönge bárányhúst kapni, meg hetipiacos napokon a piacon kis sátorokban is árulták a birka- és bárányhúst. Ezek között a juhászok közül említem az Álmosdi, a Cifra, a Gorcsa, a Kapitány, a Sáfri családokat. 86