Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - Vége a háborúnak!

vonat előtt egy teljesen nyitott kocsin egy tízcentiméteres tábori tarack előre csővével, a kezelők éjjel-nappal mellette állandó készültségben, két oldalt mellette két-két géppuska. A huszárok szintén állandó készültségben voltak mellette. A nyitott kocsin vasúti sínekből volt fedezék csinálva. Ki volt adva a parancs, ha valahonnét tüzelnek ránk, hatásosan kell rá válaszolni. Az egész úton állandóan esett a hó, most már olyan, mint a homok. Az ágyúk mellett a készültségre ráolvadt, ráfagyott a hó. Ott tüzelni nem lehetett, mert ott volt a lőszer. A vagonokban nem fáztunk, mert tábori kályhákat szereltünk be, és állandóan tüzeltünk. így értünk Galícia határa előtti harmadik kis állomásra huszonnyolc napi vonatozás után egy decemberi hideg délután. A vonatok besorakoztak, már kezdett szürkülni, amikor egy ukrán járőr, hat ember egy zászlós vezetésével jött fegyverben, és a parancsnokot kereste. Egy tüzér vezérőrnagy volt a hadosztály parancsnoka, odavezették a tiszti kocsiba. A járőr parancsnoka bement a kocsiba tárgyalni a parancsnokkal, a járőr kívül maradt. Amikor a tárgyalásnak vége volt, a járőr eltávozott. A parancsnok pedig sorakozót fúvatott. A hat vonatból felsorakoztak a katonák. Ekkor a tábornok a következőket mondotta. Fiaim! Felszólítottak bennünket, hogy adjuk le az összes felszerelésünket, fegyvereinket. Csak az élelem maradhat meg nekünk. Ha parancsot nem teljesítjük vagy mozgolódni merünk, az állomás alá van aknázva, és felrobbantanak bennünket. A környék pedig meg van rakva katonasággal és innét senki se menekül. De ne higyjetek. Semmi se igaz, ha kell, harcolunk, de a fegyvert a kezünkből ki ne adjuk, míg haza nem érünk Magyarországra. Most pedig a hat vonatból egy-egy járőr induljon a hat irányba a környéket felderíteni, van-e a környéken igazán katonaság. Ha a járőrök visszajönnek, jelentést kérek és a további teendőkről azután határozok. Megindult a járőrök szervezése. A mi vonatunkba is természetesen azt osztották be, aki szolgálatban következett. Nálunk az üteg suszterja, Nagy Istvánnak hívták, a hattagú járőrnek ő lett volna egy tagja. De már előzőleg is, ha rákerült a sor, mindig beteg lett. Most is, mikor közölték vele, hogy ki kell menni, éktelenül jajgatott, hogy fáj a gyomra. Akkor azt mondta a parancsnok, kimén helyette Diós, de már készülj is. Karabély élesre töltve, tölténytáskába húsz darab élest. Megadták az útirányt. Félóra múlva jelentkezzünk. Jelentsük, találtunk-e katonaságot. Elindultunk a sötét éjszakába. Hatvan centi vastag hóban szakadoztunk. Mindenfelé mélységes csend, sehol semmi. Elindultunk vissza. Amikor az állomáshoz értünk, láttuk, hogy nagy sürgés-forgás van. A magyarok hordják a fegyvereket minden mozdony után a második vagonba. Az őrparancsnokunk jelentést akart tenni, de már akkor nem volt kinek. Azt mondják nekünk is, hányjátok azokat a fegyvereket a többi közé, nem kell az már, megyünk haza, hát mi is odadobtuk, és bementünk a vagonba melegedni. Csak ott kérdeztük mi történt? Elmondták, a sorakozó után, amikor a járőrök kimentek, a legénység és az altisztek a vonatok előtt csoportba verődve tárgyalta az eseményeket. A tisztek meg a tiszti kocsiba tanácskoztak. Már Nagy István suszternak se fájt a gyomra. Akadt melléjük még hét nagyszájú hangadó. A tüzérek közül egy tizedes és a huszárok közül egy huszár, akik fennhangon hirdették: „Bajtársak, elég volt a háborúból. Nem harcolunk tovább. Mi bemegyünk az ukránokhoz és megmondjuk, leadjuk a fegyvert, csak vigyenek haza bennünket. A tisztek, ha akarnak, ők harcolhatnak tovább. A tömeg helyeslőleg kiabált. Ekkor a suszter azt indítványozta, a tiszteket be kell zárni, hogy ne tudjanak intézkedni. A tisztek mit sem tudtak, rájuk zárták, drótozták a vagonajtót. A három ember pedig; a tizedes, a suszter meg a huszár, elmentek az ukrán zászlóssal tárgyalni. Mindent megígértek nekik, csak adják le a fegyvert. Hogy azonnal visznek bennünket Magyarországra és az élelmünket meghagy79