Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A mozgósítás

kaszparancsnok lovagolt civilben, nyereg nélkül, legfeljebb a pokróc egy hevederrel rászorítva a lóra. Ez a menet kisebb-nagyobb megszakításokkal öt kilométer hoszszan haladt. A Maroson Apátfalvánál, a hídon mentek át, Őscsanádnak. Annyi lónak egy-egy helységben nem tudtak szállást csinálni. A hideg télben azért ember, állat éjjel-nappal az ég alatt volt. Szálláshelyük vagy a vásártereken vagy az országutak mentén volt. Az emberek körösztfűrészeket, fejszéket vettek. Az országút mentén a vastag fákat fűrészelték ki. Hasogatták. Hatalmas tüzeket raktak, így melegedtek. De a lovak hamarosan elkezdtek dögleni, átfáztak a hosszú hideg téli éjszakánként. Az elpusztult lovak után való kocsikat szintén föltüzelték. Az elpusztult lovak hajtóit nem engedték haza. Az emberek közül is soknak megfagyott a keze meg a lába, a súlyosabb betegeket engedték a kórházba. A rossz szervezés és rossz vezetés miatt csak február huszadikára értek Titelbe. Itt a még meglévő állományt átvették tőlük az egyenruhába öltözött hivatásos trének. Őket pedig a hajtókat és a vezetőket szabadságolták. így jött haza az apám is. Éppen jókor, március elsején foglalhattuk el a Batthyány utcai házat. Alig hurcolkodtunk oda, már megint ott volt a behívó. És utána hamarosan kikerült az orosz harctérre. Mi az anyánkkal — ugyanúgy mint azelőtt — pontosan és jól vittük tovább a dolgokat. Az elvitt egy ló helyébe vettünk másikat. A hagyma és zöldségterületeket inkább növeltük. 1915—1916 évben a búzát és árpát Pistával ketten lóval nyomtattuk el. Mesgyés szomszédunkban az apátfalvi ugarban volt eladó kettő hold föld, azt megvettük. A földet az anyám az apámmal közösbe íratta. Az adásvételi szerződést az anyám az apámnak aláírás végett a rajvonalba küldte. Az apám meghatódottan írta, ugyan kedves feleségem, mit vergődsz te az ilyesmivel, majd kapok én itt földet annyit, hogy örökké cipelhetem. Az lehetetlen, hogy innét valaki hazakerülhessen. Hiszen reggelre mindig annyi a drótkerítés előtt az orosz halott, olyan magasan vannak mint a drótkerítés. Mi Pistával szorgalmasan dolgoztunk. Ha tehette, mindig jött segíteni, ő vezetett bennünket, irányított a munkában. Dicsért bennünket. Amivel tehette kedveskedett nekünk. Már legénykedtünk. Az anyánk szép ruhákat csináltatott. Azokat mindig meglepetésnek tartogatta. A régi rend mindig megmaradt nálunk. Vasárnaponként rendesen jártunk a templomba. Csak amikor reggel elvégeződtünk, bementünk öltözni, ott voltak az új ruhák. Az anyánk jött: Na, fiaim most ezt vegyétek rátok, ezt azért kaptátok, amiért olyan szorgalmatosak voltatok. Örül nekünk. Mi örültünk az új ruhának, még nyakkendő meg kalap is volt új hozzá. 1917. januárban beleértem a tizennyolcadik évembe. Engemet is besoroltak a szegedi kettes honvéd lovas tüzérekhez. Most már voltunk megijedve, hogy mi lesz. Közbe az apám megsebesült és kórházba került. Én bevonultam, kiképzés után az orosz front felé irányítottak. De ott már akkor kiütött a forradalom. Az én ezredem a tizenegyedik lovashadosztályhoz tartozott. Szerencsére mi ott maradtunk. Nem vittek bennünket a rettenetes olasz frontra. A mi tüzérosztályunk rettenetesen le volt már rongyosodva, lova egy se volt. Mind ahogy döglött, megették a bakák, meg a tüzérek. Amikor a németek megkezdték Ukránia megszállását, a mi hadosztályunkat is közéjük osztották. De addig, míg Galíciában voltunk, az éhségtől rettenetesen sokat szenvedtünk. Nem volt nekünk se, de az ott maradt civil lakosságnak semmit enni. Olyan kenyeret kaptunk, amit Magyarországon sütöttek. A kukoricát csutkástul együtt megdarálták, abból sütöttek kenyeret, amikorra odaért, zöld penész volt és keserű. Ebből is egy kétkilós kenyeret kilenc ember kapott minden három napban. Reggel két deci fekete vizet, délbe húslevest minden másnap pici hússal, hozzá esetleg, egy kis puliszkát. Este üres rántott levest. Ez egy hónapig ment így, de már akkor nem volt jártányi erőnk se. Ez a Sztrij folyó mellett Sztrij városban volt. Pihenőre vittek ide bennünket, katonai laktanyába kaptunk helyet. Azelőtt orosz fog77