Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

A Diós család - Pereskedések

A 48-as forradalom idején nem sikerült Makó évszázados úrbéri perét lezárni. 1858-ban a nagyváradi úrbéri főtörvényszék Makó város közönségét meghagyta a 23 320 hold közlegelő használatában. Ez a bírói ítélet lehetővé tette a belső és külső legelők kiosztását. 1861—62-ben felparcellázott belső legelőből minden beltelki ház után — beleértve a zsellérházakat is — 2200 négyszögöl járandóságot mérnek ki. A feltört belső legelőn, a Járandóban virágzik fel a hagymatermelés, a kertekből ekkor kerül ki a hagyma a szántóföldekre. A szántóföldi üzemforma következtében a hagyma- és zöldségtermelés mennyiségileg többszörösére emelkedik. A nagyarányú vasútépítés lehetővé teszi az európai piac meghódítását is. A legelő felparcellázásával egyidőben, 1861-ben kereken 1500 házhelyet osztanak ki Honvéd, Kelemen-híd, Cédulaház és Vágóhíd városrészekben, így gyakorlatilag minden ház nélküli zsellér saját házához jut. Makón a mezőgazdaság fejlődése amerikai utas formában zajlott le. Ezt a robbanásszerű fejlődést, mely máról-holnapra átformálta a város gazdaságát-társadalmát, Diós Sándor is felismeri: „Makó a magyar életben szinte egyedülálló különleges helyet foglal el, mind társadalmi, mind gazdasági téren... Ez adott Makónak olyan különleges jólétet, amilyet nálánál nagyobb földterülettel rendelkező városok felmutatni nem tudtak." Ennek az erőteljes fejlődésnek szerinte a liberális szabadelvűség volt a döntő tényezője. „Mindenki bármit szabadon termelhetett, azt szabadon' értékesíthette. Mindenki szabadon kereskedhetett vagy kofálkodhatott, akár milyen szakmában, nem kellett hozzá szakképzettség. A kofálkodáshoz még iparengedély sem." Pereskedések A Diós család vélt vagy tényleges igazságáért mindig síkra szállt, a gyakori pereskedéstől sem riadt vissza. Ezek teljes áttekintésére nem vállalkozhatunk, de a 19. század második feléből a városházán folyó kisebb perekből néhányat felvillantunk. 1892-ben Elek Lajos volt Makó város törvénybírája, aki a szóbeli perekről jegyzőkönyvet is vezetett. 1852. március 29. Diós Jánosné felmutatott egy kötelezvényt, melynél fogva Kis Ferentz tartozik 25 váltó forinttal. Kis Ferentz a felmutatott írást elösmeri. A 25 forint megadására 8 napi határidő engedtetik. 1852. április 11. Diós József panaszolja, hogy Balogi István dézsma árába 2377 sz. a. tartozik 1 ft 29 x-rel. Nyolc napi határidő adatik. 1854. január 9. Diós István bepanaszolja, hogy Szentesi József Kopántson a rész szalmáját elvitte tudta nélkül, mely volt két kotsira való. Szentesi József megjelent, elösmerte, a szalma árába vagyis 9 váltóforintban elmarasztaltatott. A lefizetésre nyolc nap engedtetett. Makó 1870. január 1-én rendezett tanácsú város lett, ettől kezdve működik a város egyes bírósága, amely kisebb polgári és árva ügyekben dönt. 1869-ben Diós István megegyezett Bihari Ferentzel, Pap Sándorral és Sipos Andrással 76 vontatónyi búza termésének 4 vontató gabonáért történő betakarításá31