Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

A Diós család - Túl a város határán

1831. február 8. Alább írott ezennel megesmérem, hogy Inokai Jósef ennek előtte 4 esztendőkkel nála tett béresi szolgálatomból hátramaradott fizetésemet, 4 forintot én nékem kifizette és így többé semmivel sem tartozik. Előttünk: B Nagy Mihály város bírája Diós János + Bánfy Péter nótárius 1831. február 15. Contractus, mely szerént én alolírott elesmérem, hogy Diós János fiamtól, aki most katonának a város részéről adattatott, elmenetelekor felvettem negyven váltó forintokat oly formán, hogyha halálom történne azon idő alatt, míg a nevezett fiam katona lesz, akkor azon summa a házam árából hazajövetelével fogtódjon ki, minden interes nélkül, melyből adom kezem aláírásával erősített kötelező levelemet. Makón, 15 ik február 831. Előttünk: B Nagy Mihály város bírája Dijós Miháj Jó János eskütt 1844. szeptember 8. Ezennel hitelesen bizonyítjuk, hogy Szabó Péter és Diós Sámuel városunkban becsületes szülőktől származtak, s gyermekségüktől fogva magokat mindenkor úgy viselték, hogy ellenék semmi panaszunk nem lehetett, sőt mint hív alattvalókhoz illik, feljebbvalók eránt engedelmességgel s tisztelettel viseltettek, melyről is kiadjuk ezen bizonyítványunkat városunk szokott petsétjével megerősítve. Költ Makón, septemb. 8. 844. Gera Páll város bírája Kertész János eskütt Vaszil Tamás irnok Túl a város határán A Diósok — a város többi lakójához hasonlóan — kíváncsian fürkészték a szomszéd vármegyékben zajló életet, az árak változását, a kereslet-kínálat alakulását. A napóleoni háborúk gabonakonjunktúrája a szemtermelő gazdaságok nagyobb mérvű árutermelését eredményezi. A marosi víziút a távolabbi szállítást is lehetővé teszi, de a város heti és országos vásárai is jelentősek. A kertészkedő szektor szintén piacot talál termel vényeinek. Szirbik Miklós megállapítása szerint: „az egész Alföldet és Bánátot elönti Makó gyökereivel, hagymájával és paprikájával".

4

3 A megélhetési kényszer mobilizálja a parasztságot, a makói gazdasági-társadalmi fejlődés megteremti a vállalkozóvá váló paraszti réteget. „Szentmiklósra s leginkább Mezőhegyesre hordják áruikat — állapítja meg Szirbik Miklós — s ez utóbbi helyről igen sok pénzt behordoznak. Innen esett, hogy mikor az ezüstpénz ismét folyamatba kezdett jönni, az Mezőhegyes útján Makón leghamarabb elszaporodott... A hagyma s zöldség áruló kofáknak Temesvár és annak vidéke a legjobb eladó helyek. Nem egy van közöttük olyan, aki ezer s több forint árut is elád."

4

4 Ez a polgári fejlődés eredményezi — Gilitze István parasztköltő szavaival —, hogy „Most még a paraszt is palotára vágyik". Szirbik Miklós ruhabeli fényűzésről beszél és arról, hogy az asszonyok szőnni már nem szoktak, a közönséges vásznon kívül „különbféle veres és kék tarkákat, szép pamutos derékaljakat, savoyost, sőt damaskot"

4

5 kedvelnek, festett bútoraik tetszetősek, szőrhímzéseik színpompásak, „kezd közönségessé lenni a tzipő és harisnya is".

4

6 4

3 Uo. 4

4 Szirbik, i. m. 36. 1. 4

5 Szirbik, i. m. 36. 1. 4

8 Szirbik, i. m. 36—37. 1. 27