Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - A hétköznapok forgatagában
A hétköznapok forgatagában A nótárius vagy más tanácsi elöljáró a 19. század első felében a naponként előforduló „bajok eligazításáról" Mindennapi jegyzőkönyvei vezette. A város polgárai panaszokkal éltek, orvoslást kerestek ügyes-bajos dolgaikban. Amolyan hiteles helynek is tartották a városházát, ahol atyafiságos egyezséget éppúgy lehetett kötni, mint legkülönbözőbb szerződéseket. Kezességet vállalhattak valakiért, kérhettek erkölcsi bizonyítványt feddhetetlen múltjukról. Leggyakrabban a hatóság döntését várták a vitatott ügyekben, melynek — kevés kivétellel — alá is vetették magukat. Apró-cseprő gondjaira a Diós család is orvoslást várt a városi elöljáróktól. 1808. április 6. Diós Istvánnak adós lévén if. Raffai Ferentz ilyen contractus mellett: Anno 1806. mártius 19. nap. Felvettem Diós István bátyám uramtól 100 Rf idest szóval száz Renes forintot if. Raffai Ferentz a jövő Josef napi vásárig, az interesse 15 Rf. Raffai Ferentz megadott 10 forint interest, mely contractus jenei Mihály eskütt bíró uram most előmutatott, azon Raffai Ferentznek megmondatott, hogy a capitalist és az interessét, ami hátra vén (mellyeket Diós István a makai Reformata Ekklésia részére által adott) 15 nap alatt befizesse. 1809. április 18. Puszta keresztúri bíró, Viola Josef és Tót Jakab eskütt levelekben P. Keresztúr 17. ápr. 809. azt írván, hogy ottan lakó és most haldokló állapotban levő Betsei Kata özvegy öreg asszony testamentumában azt vallja, hogy itten lakó pápista Diós János adós néki 15 forinttal, minthogy pedig utolsó szükségében a költség elkerülhetetlenül megkívántatik, kérik azon adósságot megfizettetni és ugyanottan lakó asszony, Madarász János felesége Kiss Imre Kata kezébe adattatni, aki a levelet ide hozta és akinél azon beteg asszony, Betsei Kata lakik. Diós János maga itthon nem lévén, a felesége, Tót Erzsébet (kinek azon öreg asszony mostoha anyja volt) megjelent, aki mentegette ugyan magát, hogy annyival nem adós, de utoljára mind a 15 forintokat felhozta és itt előttünk Madarász Jánosné kezéhez leolvasta, mellyet neve után tett keresztvonásával bizonyít. Puszta keresztúri Madarász Jánosné + 1809. július 2. Bírák uraimék által Diós István város második béresének megfogadtatott Szent György napig az 1810. esztendőben kinek bére lészen: készpénzben ötven forint 6 köböl búza 4 köböl árpa 1 pár új csizma 50 font só, 50 font szalonna 1 köböl őszi vetés alá való föld 1 kocsi tűzrevaló Foglalóba adatott öt forint. 1810. október 1. Diós Péter az eránt panaszkodván, hogy szállás szomszédja, Márogi Mihály sok károkat tétetett a kukoritzájában, deputációt kért annak megbetsülésére, Melly végett kiküldettek Nagy István és Szalánczi György eskütt urak, akik a Diós Péter kukoritzájában jószág által okozott kárt 10 véka csüves kukoritzára betsülték, amint az eránt megtették a magok hivatalos tudósításokat. 1816. szeptember 1. Diós Péternek az lévén a panasza, hogy a múlt héten Mágori Mihály fiának a lova a zab vetésibe menvén, azt a fia által ki akarta téríttetni, akinek az orrát a ló lerúgta és a Chyrurgus a gyógyításért 10 forintot kívánt, mely 10 forintokat a lónak gazdája által kíván kifizettetni. Ezen történet úgy tekintetvén, mint szerencsétlenség, azért kétharmad részét a Chyrurgus orvoslásáért kívánt fizetésnek úgymint 6 f 40 xr, egyharmad részét pedig Diós Péter úgymint 3 f 20 xr-t tartoznak szenvedni. 25
