Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - Az urbárium idején
Diós Istvánnak volt ugyan végrendelete, de az örökösök maguk között atyafiságos egyezségre léptek, mely szerint Diós József Katalin és Anna testvéreinek 100—100 forintot ad váltóban. 1 5 Diós István második felesége, Nagy Erzsébet hajlandó volt elállni férje testamentumi rendelésétől, ha Diós József ad neki váltópénzben 400 forintot. Ez meg is történt. 1 6 A legidősebb testvér, Sámuel panaszkodik a városi tanácsnál, hogy atyja testamentumát nem hajtják végre, pedig a végrendelet tárgyát képező szőlő testamentaliter lett szétosztva. „ 1 0 A gunyhó felől az elejin van 7 darab út, mely 3 egész útba számláltatik, ezután jön 32 egész út, és így a szerént Diós Jósefnek 35 út esik, és kimutattatott az ott volt pásztornak, minthogy Diós Jósef meg nem jelent. „2 ° Ennek mellette kiolvastatott általok Diós Sámuel részére 35 egész út szőlő. 3 ° Péteré házul felől 31 egész út és 9 darab út, mely 4 útba számláltatik, e szerint tehát lett Diós Péteré is 35 út szőlő." 1 7 Az urbárium idején Az urbárium alapvető változást eredményezett Makó agrárfejlődésében, a parasztság életfeltételei jelentősen romlottak. A csanádi püspökség többször tett erőfeszítést, hogy a várost adományul elnyerje, de a királyi szabados lakosság inkább kész kivándorolni, újra alapított otthonát elhagyni, semhogy földesúri hatalom alá kerüljön. III. Károly 1719-ben mégis átadta Nádasdy László csanádi püspöknek élete tartamára a kincstárt megillető haszonvételeket a földúri jogok kincstári fenntartása mellett. Az ideiglenes földesúrral szerződéses viszonyban álló makói polgárok a püspökkel kötött szerződés értelmében 1200 forint taksa fizetésére és valamennyi termény adására kényszerültek. Mária Terézia 1741-ben örök joggal Stanislavich Miklós püspöknek adományozta Makót, néhány év múlva pedig a helységhez tartozó pusztákat is. Robot és dézsmakötelezettséget nem kellett továbbra sem teljesíteniük, de a taksa összege egyre emelkedett. Az ún. kilenc kérdőpontból az urbárium előtti agrárviszonyokról is átfogó képet kapunk. Makónak korábban semmiféle urbáriuma nem volt, a jobbágyi adózás contractus szerint történt, ennek összege 1770-ben 5600 forint. A Maroson malmokat tartanak, a halászat is tűrhető. A folyó két szigetén káposztát termelnek. A víz folyása közelében elterülő réten tetőfedéshez és a fűtéshez elegendő nád és gyékény terem. Erdeje nincs, az épületekre és a tüzelésre szükséges fát drága pénzen vásárolják. Az árvizek ellen egy mérföldnyi töltéssel védekeznek. Szántóföldjeik és kaszálóik házhely szerint nincsenek felosztva. Egész telkes gazda 100 pozsonyi mérőnyi terményt takarít be és 50 szekérnyi szénát kaszál. Robotra nincsenek kötelezve, de önként szoktak forspontot és kézimunkát vállalni. Dézsmakötelezettségük sincs, de a város közönséges jövedelmeire nézve mindennemű gabonából, veteményből és borból tizedet ad. Készpénzajándék nincs szokásban, sátoros ünnepek alkalmával — nem kötelezettségből, hanem bevett szokásból — konyhabéli ajándékot szoktak adni. A jobbágyok szabad költözésűek. A telkesebb helyeken levő szántóföldjei termékenyek, ezt két ugarszerre művelik, benne tiszta búza, feles búza és rozs egyaránt jól megterem. A szikes földeken inkább rozsot termelnek. A föld igen kemény és gyökeres, ezért legalább hat igás 1 5 MVL Mindennapi jkv. 1816. május 8. 1 6 MVL Mindennapi jkv. 1816. május 18, 19. 1 7 MVL Mindennapi jkv. 1816. szeptember 18. 9
