Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)

A lakóházak 3,4%-a épült 1849 előtt. Ezek zöme is reformkorszaki lehet, ugyanis 1821-ben pusztított minden idők legnagyobb árvize, amely a lakóházak harmadát rongálta meg, illetve döntötte össze. Erre az időre esik Makó gazdasági fellendülése, amely a házépítésre is rányomja bélyegét. Gilicze István parasztköltő szintén 1821-ben meg is jegyzi: ,,Most még a paraszt is palotára vágyik." % 70 60 50 40 30 20 1 0 H -1W9 1650-1919 1920-19W 19Í.5-1969 2. A lakóházak építési év szerinti megoszlása. (1970) FAL Az 1699-ben újjátelepülő Makó fejlődése igen rohamosnak mondható, amely a házak számának növekedésében is követhető. 1717 84 1756 620 1801 1732 1857 3446 1900 6591 1910 7630 1920 7745 1930 8731 1949 8422 1960 8423 1970 8813 Az újjátelepülés idején a helység lakóházai sövényfalúak voltak. Ehhez bőségesen találtak megfelelő építőanyagot, saját erőből el tudták készíteni. A Maros veszélyes áradásai esetén is célszerűnek mutatkozott, az árvizek nem döntötték össze, legfeljebb a tapasztást kellett pótolni. Abban az időben annyira általános volt a sövényfal, hogy Szirbik Miklós szerint a katolikus és a református templom is „göngyöleg sárral tapasztott sövényből volt".

1

3 E faltechnikának korunkra néhány hírmondója maradt csak. A melléképületek viszont megőrizték e faltípust, hiszen a hambárok szinte kivétel nélkül így készültek. 1

8 Szirbik M., Makó városának... leírása 1835-6 eszt. Sajtó alá rendezte Eperjessy K. Makó, 1926. Csanádvármegyei Könyvtár 6. 87. 175