Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1976—77/7 ANYAG ÉS TECHNIKA MAKÓ NÉPI ÉPÍTÉSZETÉBEN TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) Makó, sajátos fejlődése révén sok egyéni vonást mutat mind az anyagi, mind a szellemi kultúra terén. Gazdasági fejlődése során nem süllyedt bele a szemtermelés monoton világába, kisparaszti produktumként kialakította a belterjes hagymakultúrát, vállalva az intenzív kertészkedéssel járó nagyobb munkát, de a kockázatot is. Ez konjukturális években gazdasági jólétet teremtett, amely mind életszínvonalban, mind lakáskultúrában kifejezésre jut. A polgárosodás hamar megindul, és a hagyománytiszteletet felváltja egy sajátos paraszti prakticizmus. A ház méretében, alaprajzi elrendezésében, megjelenésében, berendezésében stb. társadalmi rétegződés szerint élesen elkülönül. A hagymás házak emberméretűek, nincs bennük semmi felesleges; a szükséglethez, a termeléshez igazodnak. Nem ismerik a gazdaházakra jellemző úrhatnámságot, hivalkodást. A zsellérházak előbb putrik, később szoba-konyha-kamrás házacskák. Makó népi építészetére Erdei Ferenc hívta fel a figyelmet. A makói parasztság társadalomrajzában a házról is szól

1, később egy cikkében kitűnő összegzését adja az itteni városi és tanyai építkezésnek. „Makó tipikus mezőváros és a polgárosodásban legelöl jár, de házai megőrizték a múlt építési formáit. Az alföldi parasztépítészetnek valóságos fejlődéstörténete szemlélhető Makón: benn a városban a házépítés minden állomása, tanyái között pedig a gazdasági építkezés jellemző formái.

2 HATÓSÁGI ELŐÍRÁSOK A népi építkezés íratlan törvényét időről-időre egyre jobban korlátok közé szorítja a földesúri vagy hatósági előírás. A feudalizmus idején a házépítés regulái helyi hatáskörüek és nem terjednek ki a népi építkezés egészére. Legtöbb helyen házat építeni, házépítésre telket átengedni csak a földesúr tudtával lehetett. A 19. század második felében jelentek meg az építési szabályrendeletek, amelyek már országos érvényűek és nagyban hozzájárultak a paraszti építkezés integrálódásához. A jelenleg érvényben levő Országos Építésügyi Szabályzat amikor pl. kimondja, hogy kizárólag az építési vonalra szabad építkezni, a soros telekbeépítést írja elő, és nem veszi figyelembe egyes vidékek csoportos építési hagyományát. A legalaposabb jogszabály sem terjedhet ki minden apró kérdésre — nem is célja ez — , így korlátozott mértékben — főleg kevésbé fontos területen — a szokás gyakorlata is érvényesülhet. A társadalmi-gazdasági-technikai fejlődés is erősíti az integrálódási folyamatot. A kisnemesi és polgári ház vagy közízlés szintén állandóan hat a paraszti építkezésre. A központi rendszabályok ezt a folyamatot gyorsítják. 1 Erdei F., A makói parasztság társadalomrajza. Makó, 1934. 52. 2 Erűéi F., A makói városi és tanyai parasztház. Tér és Forma 1937. 174. 171