Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Dr. Tóth Ferenc: A makói Espersit-ház

Még ebben az évben a királyság védelmére megalkotják az 1913. XXXIV. törvénycikket: — Aki a királyság intézményének megszüntetésére irányuló mozgalmat kezdeményez, szervez vagy vezet, vagy ily mozgalomban más módon tevékeny részt vesz, úgyszintén az, aki nyomtatvány útján vagy pedig irat vagy más képes ábrázolat közszemlére tételével vagy nyilvánosan szóval a királyság intézményt politikai célzattal megtámadja, vagy a királyság intézménye ellen lázít, vétséget követ el és öt évig terjedő fogházzal és négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, továbbá a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésével és hivatalvesztéssel büntethető. A makói közgyűlés szervezőit: dr. Espersit Jánost, dr. Könyves Kolonics Józsefet és Bittó Gyula kalaposmestert tizenötnapi fogházra és kétszáz korona pénzbírságra büntették. Espersit János lesz József Attila makói atyai jó barátja. Amikor a Lázadó Krisztus verse miatt istengyalázási pert raknak az ifjú költő nyakába, nővérét, Jolánt azzal nyugtatja: — Minden esetre Makón fogom leülni (a büntetést) ... János Bácsi is azt mondja, hogy ez nem baj, ő is ült fogházban, állami fogházban, sőt börtönben is; az a fontos, hogy ne lopásért vagy csalásért üljön az ember. Lobogó 1979. február 15. 42. Dr. Tóth Ferenc: A inakói Espersit-ház „Most érzem én, hogy mit jelentett a mi városunk életében a pusztíthatatlan függetlenségi érzés és mozgalom, most tudom csak hogy miért tartotta Ady Justh Gyulát 48 utáni idők nem világra szóló, de egyetlenül mélységekből táplálkozó magyar politikusának. Most tudom csak, hogy ez a függetlenségi harc, ha meddő és céltalan is, de nem volt oktalan, mert az életösztön táplálta..." A huszonhét éves Erdei Ferenc ebben a politikai önvallomásban tesz hitet Makó rebellis ellenzékisége mellett. Azok az öreg barátok csiszolták az ő éleslátását és politikai szemléletét, akik József Attilát elindították a Parnasszus felé. Egy lelkes polgári radikális baráti kör kovácsolódik ugyanis össze Makón az első világháború előtt. Valamennyien Justh Gyula, a „bomlott korszak bomlasztója" (Ady) köpönyege alól bújtak elő, és a magyar szabadság kuruc bajnokai voltak. Harcos humanizmusuk a népfelség követeléséig, felvilágosult szemléletük a forradalmi jakobinizmusig, Kossuth kultuszuk a köztársasági eszme megvalósításáig, parasztpolitikájuk a munkásosztállyal való együttműködésig szélesült. Nem véletlen, hogy Ady Endre „hősi bajnok"-nak nevezi az általuk képviselt Makót. Valamennyien hatalmas könyvtárral rendelkező, európai látókörű férfiak voltak. Benne éltek az élet forgatagában. Szenvedélyesen vitatkoztak politikáról, regényről, színműről, versről. Az igazságot keresték és védték, az emberiséget boldogító szabadságot óhajtották. Espersit máról-holnapra élt, majd tönkrement, Könyves Kolonics József a szegények ügyvédje volt, Kiss Károly nagy nyomorban halt meg. De bármennyire is szerényen éltek, mégis az irodalmi-művészeti életnek kimagasló mecénásai voltak, sőt Juhász Gyula szavaival: „erőn felül voltak mecénások". „S mennyi elmúlhatatlanul kedves ebben az örökségben! — emlékezik vissza Erdei Ferenc — A piros szekfű a gomblyukban, a haladó szellem perzselő heve min69