Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„MA NEKED ZENGEM ELSŐ SZABAD ÉNEKEM" - Magyar László: Juhász Gyula megírta első regényét

11. Magyar László: «ahász Gyula megírta első regényét Juhász Gyula, a magyarság bánatosan halkszavú lírikusa, a napokban érkezett haza Makóról, ahol két hétig Espersit János szívesen látott vendége volt. Juhász Gyula nem szívesen beszél magáról, különösen tartózkodó akkor, ha megsejti, hogy nyomdafestékes írás lesz abból, amit mond. Tiltakozott most is, és csak hosszú rábeszélés és érvelés után felelt kérdéseinkre. — Dolgoztam, sokat, nagyon sokat írtam — mondotta elgondolkozva. — Két hétig mást sem tettem, mint olvastam, írtam, ettem és aludtam. Mindennap korán keltem, hét óra előtt. Künn a kertben élveztem a virágillatos, reggeli levegőt. Fél kilenckor már benn ültem a hűvös könyvtárszoba íróasztala mellett és írtam. írtam délig. Ebéd után folytattam, és csak lámpagyújtáskor hagytam abba. Megírtam egy regényt, és majdnem egy kötetre való verset. Magam is csodálkozom azon, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokat lehet írni, de azé a könyvtárszobáé az érdem. Ott leküzdhetetlen kényszer hajtja neki az embert a munkának. Roskadásig megrakott könyvespolcok takarják el a falakat, alig marad hely a képek számára, pedig a modern magyar festőművészet minden értékesebb harcosa ott van. Ott láttam viszont a szerencsétlen sorsú Gulácsy Lajos rólam festett karikatúráját, amelyen francia márki vagyok, parókával, csipkegallérral, Rudnay-, Bodzássy-, Károlyi-képek egész sorozata lepi el a szabad falrészeket. — Mindig dolgoztam — folytatta később Juhász Gyula, — annyira benne voltam a munkában, hogy szinte beszélgetni is elfelejtettem. Sokszor megtörtént, hogy este, mikor összekerültem Espersit Jánossal, nem értettem, hogy mit beszél hozzám, annyira kimerültek az idegeim. Regényem alakjával beszélgettem állandóan, mintha ezek az alakok éltek volna körülöttem. Különös fáradtság volt ez, soha nem éreztem még hasonlót... — Igen, regényt írtam, Makón. Első regényemet írtam meg. Csakazértis megírtam. Mindenki azt vágta eddig a fejemhez, hogy képtelen vagyok valamilyen nagyobbszabású írásműre. Annyit mondták ezt és annyian mondták, hogy már magam is elhittem és úgy éreztem, hogy nem tudnék tíz oldalnál többet írni. Most írtam egy teljes, középnagyságú regényt. Tudok hát ilyent is. — Első regényem miliője egészen új a magyar irodalomban. A magyar végek, a végváros háborúelőtti élete. — Hőse a regényemnek nincs, ezt a szerepet maga a külön és különös életet élő végváros tölti be. Ez a regény már évek óta élt és ért bennem. Nem menekülhettem tőle. Meg kellett írnom, hiszen csak leírtam azt, amit készen hordozok magamban már jó régen. — Most már szeretném a verseimet is kiadni. Két kötetre való új versem van. A pécsi Symposion karácsonyra kiad egy antológiát az eddig megjelent verseimből. — Makói tartózkodásomnak különben más haszna is volt. Espersit János gazdag könyvtárában megtaláltam Jacobus Tirinus három-, nagy fóliókötetes latin bibliamagyarázatait. Jó előtanulmány volt készülő egyfelvonásos drámai költeményemhez. Már régen készülődöm ennek a megírására. Nemsokára talán elkészül ez is. — Hálás vagyok Espersit Jánosnak ezért a két termékeny hétért — fejezte be Juhász Gyula —, mert virágos kertjén és háza csendjén keresztül ismét megszerettem Makót. A könyvek és virágok közt nem ért el a makói por. A házból pedig ritkán mozdultam ki, színházba egyszer sem voltam, pedig Kiss Árpád direktor nagyon invitált. Elárulták, hogy merénylet készül ellenünk, szegediek ellen. A jövő hónapban 28