Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)
„VAN ITT MÉG NÉHÁNY JÓ IDŐS KOMÁM" - Dr. Könyves Kolonics József búcsúztató beszéde dr. Espersit János temetésén - Könyves Kolonics József: Üzenet
11. Dr. Könyves Kolonics József búcsúztató beszéde dr. Espersit János temetésén János, Te elhívatásodban hívő, akként is élő, szépségek szerelmese, magasabbrendűségek bátor hitvallója és harcosa voltál. Küzdőtársaid nevében búcsúzom Tőled, én búcsúzom, aki a harcban ikerbajtársad, szenvedéseidben osztályostár sad voltam. A többi küzdőtársak szívének melegét is sugárzóm kihűlt tetemed köré, s a Tőled örökölt rajongással, a küzdők elszántságával ígérjük, hogy mi is a népfelség szolgálatában maradunk. A Te ragyogó elméd lángoló lelked, szabadságszerető szíved alázatos és hódoló alattvalója volt a népfelségnek, de csakis annak. A haladás, a felvilágosodás, a művészet, a tudományszeretet szövétneke voltál, s amikor a mindent eligazító halál elválaszt tőlünk, továbbélő szellemed és lelked szikrái újult harci tüzeket gyújtanak bennünk. János! Te a földön csak jártál, de nem rajta éltél. Az élet rútsága elől álomvilágba menekültél, álmaid mindig szépek voltak, tükörképei nemes vágyaidnak. Az élet csak csalódást, szenvedést hozott számodra, de a szebb világ eljövetelébe vetett rendíthetetlen hited feledtette a töviseket és belső értékedből táplálkozó jogos reményeid mindig szivárványt vontak életed sötét felhői közé. Az eszmei harcok embere voltál, s a harcnak csodálatosan ékestollú és tüzes szavú harsonása. Rohamra tüzelő szellemed élni fog köztünk! József Attila Múzeum irodalmi gyűjteménye. Közli Péter László Espersit Jánosról szóló kismonográfiájában. 10. Könyves Kolonics József: Üzenet Espersit János, kedves jó pajtásom, kesergek magamra hagyatottan. így hagytatok a rossz időkre nem szépen, csak sorban: Mohos Ágoston, Espersit János, Barna János, Juhász Gyula, József Attila és Móra Ferenc. Már csak ketten, hárman elmélkedünk múlt idők, szebb idők önzetlen, becsületes törekvésein, nagy akarásain, nekilendülésein, férfias kiállásain. Mi még mindig a népfelség rajongói, az igazságosság, emelkedettség, a szeretet és szépségek hitvallói és meggyőződöttjei maradtunk. Az emberi oktalanság és gonoszság ellen hadakoztunk együtt, de manapság nem a mi küzdelmünk diadalmaskodik, hanem sokakon és sokhelyütt a gonoszság uralkodik. Béklyó az Ember és a Szellem szabadsága felett. Parancs! Parancsolni akarják, hogyan érezzünk, hogyan akarjunk és hogyan cselekedjünk. Pedig csak az embermilliók érzése, vágya, akarata lehet parancs mások számára. A jellem: tehetség, tudás, munka, szorgalom lefokozva, a faji és felekezeti elfogultság, gyűlölet feltornyosítva. A Bocskayak, Báthoryak, Bethlen Gáborok, Rákócziak és Kossuthok függetlenségi, nemzeti és népi ideáljai, küzdelmei elfelejtve, követőik üldözve és megalázva, az üldözők pedig felmagasztalva. A jogeszme letiporva, az ököl erkölcsi rangra emelve. Hitted volna ezt valaha Espersit János? József Attila Múzeum irodalmi gyűjtemény. Megjelent Kossuthpárti aláírással a Délmagyarország 1938. május 15-i számában. Közli Péter László Espersitről szóló kismonográfiájában. 22
