Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„VAN ITT MÉG NÉHÁNY JÓ IDŐS KOMÁM" - Espersit János: Művészetpártolás Makón

ződött, az első a vármegyeházán, a másik kettő a polgári leányiskola tornatermében volt. Megértésre találtak s az ott kiállító növendékek közül három már általános sikereket is ért el. Barcsay Jenő, Istókovits Kálmán, Weisz Emilió itthon és külföldön is állított már ki képeket, sőt az utóbbi 1927-ben a Gazdasági Egylet nagytermében egy nagyobb kiállítást rendezett, s ez lehetővé tette, hogy Olaszországba utazhasson. Istókovits, Pogány, Tornyai Az idei 1928. évben három kiállítás volt Makón: Istókovits Kálmán rézkarc kiállítása a Gazdasági Egylet nagytermében, Pogány Ferenc és Tornyai János festőművészek kiállítása a vármegyeházán. Mindegyik meg lehetett elégedve — a mai viszonyok között — a makóiak művészetpártolásával. Különösen Tornyai János, aki egymaga 19 képet adott el, ezekből vett a vármegye, dr. Istók Barnabás, dr. Paku Imre, dr. Bánffy József, a Gazdasági Egylet, Krausz László, Czirbus Margit, Czirbus Aranka egy-egy darabot, dr. Kiss Károly, dr. Galamb Sándor, dr. Kapus Dezső két-két darabot. Szeretném felsorolni, hogy magánosok birtokában milyen képek vannak Makón, de a teljes adatok rendelkezésemre nem állanak, hiányosokat közölni pedig nem akarok: a vármegye minden évben gyarapítja képtárát, Tarnay Ivor alispán gondoskodásából, aki erre a célra minden évben jelentős összeget irányoztat elő a kultúr alapból, sőt a város is vett már néhány képet, de e téren többet is tehetne. Espersit gyűjteménye A szerkesztő kérésere felsorolok néhányat az én képeimből: Endre Bélától 13 képem van, közöttük az önarcképe és egyetlen akvarell csendélete; Rudnay Gyulától van egy 1908-ban festett akvarellem, a Mulató magyar, egy 1925-ben Makón festett Lúdvári erdő részlet, mit nekem dedikált és három dedikált próbanyomásos rézkarc; Gulácsy Lajosnak egy firenzei olajfestményű tájképe, Rippl-Rónaynak egy rajza, Komáromi-Katz Endrének egy tájképe, Károlyi Lajosnak egy csendélete és az általa festett arcképem, Barcsay Jenőtől egy tanulmány fej, mellyel a Szinyei-Merse társulat díját nyerte, egy önarckép, egy honvédi részlet, amelyik az Ernst-múzeumban volt kiállítva és egy másik kukorica vetéses őszi tájkép; Istókovits Kálmántól egy dedikált rézkarc, egy akvarell és egy marosi tájrészlet, olajfestmény, Bodzássy Istvántól egy nagy, teljesen modern kép; a Babiloni vizeknél, egy általa festett arcképem és még másik négy kép; Weisz Emiliótól van hét kép, közöttük az arcképem, ez az Ernst múzeumban volt kiállítva egy másik szintén birtokomban levő képpel együtt; Juhász Gyula arcképe, az édes anyámé, a leányomé stb., Várady Gyulától három tájkép, Bíró Bélától egy akt, Widder Ödöntől egy fél akt, Pogány Ferencnek egy interieurje; Kaffka önarcképe, Győri Frigyesnek egy tájképe, Böhm Rittának és Zombory Lajosnak egy tájképe, Nyilassy Sándornak két kis tájképe, ezenkívül még több kép, rajz, akvarell és karc. Körülbelül 20 évnek történetét nyújtottam e sorokban vázlatosan és kiegészítésre szorulón. Az első lépést 1909-ben tettük meg s ez a kezdő lépés nem volt meddő, mert a húsz év története igazolja, hogy egy jóakarattal, egy csipetnyi hozzáértéssel, nagy lelkesedéssel mégis csak lehet valamit elérni a magyar ugaron a művészeti érzék terjesztése körül is. Az utánunk jövő nemzedék folytassa ezeket a lépéseket még több eredménnyel. Marosvidék 1928. december 25. 20