Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„VAN ITT MÉG NÉHÁNY JÓ IDŐS KOMÁM" - Espersit János: Művészetpártolás Makón

A kiállítás két hétig tartott. Látogatók százai, iskolások jelentek meg a kiállított képek megtekintésére. Ezzel a gyűjteményes kiállítással a fővárosi sajtó is foglalkozott s elismerte, hogy egyike a vidéken rendezett legszebb kiállításoknak. Majolikák E kiállítás sikere most már a képkereskedőket is buzdította, hogy lejöjjenek, mert felszántottnak gondolták az addig teljesen szűz talajt. És nem hiába gondolták. Nekik is sikerük volt, de ezt a krónikás nem tartotta számon. Az 1912. év novemberében a hódmezővásárhelyi művészek majolika telepe rendezett nagyobb méretű kiállítást s azóta e — most már világszerte, Amerikában is ismert — magyarosan eredeti cserép tárgyaknak Makón is vannak kedvelői. E kiállításon Endre Bélának volt díszül kiállítva néhány képe. E képek nagy tetszést arattak. Ez ösztönözte a különben nagyon szerény művészt, hogy Makón gyűjteményes kiállítást rendezzen. Endre Béla Tornyai János első kiállítása óta négy év telt el s bái e sorok írója több ízben sürgette Endre Bélát, hogy műtermének kincseit hozza el városunkba, nehezen lehetett e lépésre rábírni. Emlékszem, hog egyetlen képet küldött fővárosi tárlatra a 900-as évek elején s ez is úgy került Budapestre, hogy a ládában becsomagolt képet, melyet az önmagát szigorúan bíráló Endre Béla nem akart elküldeni, az utolsó percben, mi jóbarátai expediáltattuk el és ott általános feltűnést és elismerést keltett. Ez azonban még Hódmezővásáthelyen történt. Sok levelezésbe került és személyes közbenjárásra, míg Endre Béla elhatározta, hogy képeiből itt Makón kiállítást rendezzen. De mikor elhatározta magát, nagy lelkesedéssel rendezte meg kiállítását, mely egyike volt a legszebbeknek azóta is Makón. Návay Tamás megnyitója A kiállításra 150 képet hozott el. A kiállítást Návay Tamás főispán nyitotta meg 1913. március 16-án s megnyitóját, mely az alföldi és magyar művészetnek kiváló jellemzése volt, így kezdette: „Midőn ezelőtt négy évvel oly szerencsés lehettem, az első makói műtárlatot megnyithatni, valóban nem reménylettem, hogy azon felhívás, melyet akkor a közönséghez intéztem, oly visszhangra fog találni s a művészet iránti érdeklődés oly széles rétegekben fog gyökeret verni, hogy ma már egész természetesnek találjuk, ha Makón minden évben egy — vagy néha többször — tárlat lesz rendezve és senki sem csodálkozik azon az erkölcsi és anyagi sikereken, amelyeket ezen kiállítások elérnek. De épp ezen fogékonyság, amelyet közönségünkben találunk, teszi kötelességévé mindazoknak, kik felismerve a művészetek nemesítő hatását, a mű érzék fejlesztését célozva, kiállításokat rendeznek, hogy tekintettel legyenek arra is, hogy azon képek, amelyeket a közönségnek bemutatnak, ne csak hideg, élet nélküli másolatok legyenek, az anyagi világnak mintegy olajnyomatai, hanem mindenkor magukban hordozzák az önálló művészet ismérveit." 18